Újabb értekezletet tartottunk és most több naposat, úgyhogy Eszter kolléganőm azt a megbízatást kapta, hogy keressen egy árban megfelelő helyet 60 embernek, akik közt van húsevő, vegetáriánus, diétázó, ínyenc, stb., továbbá legyen kényelmes, maximális a kiszolgálás.
Több árajánlatot is bekért, napokig rágódott és rágódtunk rajta, míg a Várgesztesi Villapark/ mellett döntöttünk.
Logisztikai szervezésünknek köszönhetően én Dalma, Ági és Adrienn kolléganőmet szállítmányoztam a helyszínre.
Előző nap kinyomtattuk az odavezető utat, amely elég bonyinak tűnt, persze később rájöttem, hogy az útvonaltervezőben nem mindent jelöltem be, pl: benne hagytam a legrövidebb utat, így már Budaörsnél levezényelt az M1-ről. Az utasaimat csak azért említettem meg, mert bár mindenkinek van jogosítványa, legrendszeresebben csak én használom és Várgesztesen még egyikőnk sem járt.
Ennek következménye az lett, hogy a 60 perces út 80 perces lett, mert több alkalommal eltévedtünk, a tatabányai kórházat, önkormányzatot, Tescot minen oldaláról megismertük.
Szerencsénkre az egyik útszélén egy olyan fiatal embert kérdeztünk meg, aki látta, hogy négy nő ül az autóban, úgyhogy érthetően elmagyarázta a Tatabányáról kivezető utat.
Innen több kis falu következett, Adrienn követte a térképen, Ági hirdetéseket látott ami bár nem adott útbaigazítást megnyugtatott bennünket.
Mindez alatt Zoli kollégám Dalmát hívogatta, hogy eltévedt és nagyon ideges volt. Erre Dalma is ideges lett, mert nem tudott segíteni, úgyhogy a dolog kezdett kaotikussá válni, mert a hátsó soron Ági és Adrienn vívott szócsatát, hogy lehet nemis erre kellene menni. Én pedig elkezdtem egy autót követni – ez be szokott válni – az egyre úttalan úton ráfogva, hogy egy telepvezető kollégánk. Nos mikor egy ház előtt megállt, rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem a cégnél dolgozik, viszont ekkor a semmiből egy ház falán ott virított, hogy Várgesztesi Villapark 3 km. Itt hangos hurrák után, felháborodásunkat fejeztük ki, hogy miért csak ide tettek ki legelőször jelzést, mikor sokkal több lehetőség van és sok vendég idegrendszerét megkímélnék.
Szóval kalandos utunk véget ért, a célnál többen panaszkodtak, hogy még GPS-szel is eltévedtek.
Sajnos a villaparki kapcsolattartó elfelejtette elolvasni Eszter utolsó levelét, hogy érkezéskor kérjük a kávé bekészítést, úgyhogy a főnököm tajtékzott, a kollégáim, akik közül már volt aki hajnali 4-kor elindult, pedig álmosan és fáradtan kókadoztak a székeken.
11 óra körül az első szünetnél feltálalták a kávékat, úgyhogy mindenki felfrissülhetett, mentségükre legyen mondva isteni pozsonyi kifliket hoztak.
A leves szó szerint ehetetlen volt, úgyhogy mindenki ugrott a főételre, már akinek jutott, mivel a későn érkezők, lassabban evők csak további fél óra várakozás után kapták meg az ételt.
Nagyon bosszantó volt, többször lett szólva a kapcsolattartó hölgynek aki nyugodtan kávézott. Semmi megnyugtató választ nem adtak, csak hogy nemsoká. A kínos az volt, hogy a menedzsment több tagja is ott állt éhesen.
A desszertről nem említek egy szót sem, mert nemcsak a kinézete, hanem az íze is borzalmas volt.
Sajnos nekem délután vissza kellett utaznom úgyhogy a vacsorát és a másnapi ebédet nem kóstolhattam meg, de a többiek szerint összeszedték magukat és sokkal finomabb volt, ja és mindenkinek jutott.
Értékelés: 3 pont
