2010. november 28., vasárnap

Receptek

A tegnapi sütik két használható receptje, mint írtam a harmadik nekünk nem ízlett.

Panettone

Tészta:

25 dkg liszt,

1 dl tej,

8 dkg vaj,

¼ élesztő,

6 dkg kristálycukor,

3 db tojás sárgája,

1 citrom reszelt héja,

csipet só,

5 dkg mazsola,

6 dkg, kandírozott gyümölcs,

3 dkg aszalt füge,

Tetejére:

1 ek. vaj,

fél tojás felverve,

1 ek. tej,

1 dkg mandulaforgács.

Elkészítés:

Szobahőmérséklétű hozzávalókból kelt tésztát készítünk.

Az élesztőt felfuttatjuk 0,5 dl langyos tejben egy csipet cukorral. Eközben a keverőtálban lisztet egy csipet sóval, maradék tejben elkevert tojás sárgákat, reszelt citromhéjat és az olvasztott vajat beleteszem. Ehhez öntjük a felfuttatott élesztőt és kézzel laza tésztát dagasztunk. Határozott mozdulatokkal!! Ha összeállt a lágy tészta, letakarjuk és meleg helyen duplájára kelesztjük.

Míg kell, kivajazzuk a cserépedényt, vagy a több cserépedényt. Ez az adag kb. 3 kis cserépbe való vagy egy 1,4 literesbe.

A megkelt tésztához (kb. 30-40 perc meleg helyen), hozzátesszük a feldarabolt mazsolát, aszalt fügét, és kandírozott gyümölcsöt, óvatosan összeforgatjuk.

Ahogy beletettük a cserépbe, letakarjuk és visszatesszük kelni, kb. 20 perc, fontos meleg helyen. Sütőt előmelegítjük 170 fokra.

Ezután éles késsel egy keresztet vágunk a tésztába és a kereszt közepébe beleteszünk egy ujjnyi vajat, megkenjük a tojásos tejjel, megszórjuk mandulaforgáccsal.

Betesszük a sütőbe és kb. 40-45 perc alatt megsütjük.

Cantucci biscotti (mandulás keksz)

Hozzávalók:

60 dkg fehér liszt,

40 dkg cukor,

1 dkg sütőpor,

5 tojás,

reszelt citromhéj,

0,5 dl amoretto likőr (szerintem színtelen mandula aromával helyettesíthető, 1 tk)

két csipet vaníliás cukor,

30 dkg mogyórkeverék (egész mogyoró és egész mandula),

10 dkg vaj

Elkészítés:

A mogyorókeverék kivételével minden hozzávalót összekeverünk, a sütőt közben előmelegítjük 180 fokra.

Addig gyúrjuk, amíg a tésztánk formázható állagú lesz, ahogy gyúrjuk a kézmelegtől egyre ragacsosabb lesz a tészta, tehát gyorsan dolgozzunk. Belekeverjük a magokat.

A tésztából 4 rudat tudunk formázni, vastagságuk legyen, mint egy rétes, tepsibe tesszük és megsütjük 25-30 perc alatt. Enyhén barnának kell lennie. Amikor megsült azonnal fel kell szeletelni, mert a magok utána nem szeletelhetőek, vastag szeletre vágjuk. 1-2 hétig is eláll.

Chefparade

Tegnap olasz karácsonyi süteménykészítő tanfolyamon, oktatáson voltam Gabi barátnőmmel.

A Chefparade szervezésében tartották az oktatást. Erre gastro oktató központra a férjem akadt rá és az ő ötlete volt, hogy keressünk egy számunkra tetsző tanfolyamot és még idén próbáljuk ki.

Az ötlet annyira jól sikerült, hogy januárban is el szeretnénk menni egy-két oktatásra.




Az órák három órásak, bár hosszabbra nincs is szükség, mert így is sok információt kapunk és ennyi állás, gyurkászás, vagdosás után igazán kifárad az ember lánya.

Nekünk Csiszér Dóra volt az oktatónk, egy fiatal lány, aki profin és nagy szakértelemmel, empátiával vezette végig az órát.

Mindkettőnknek tetszett, hogy mikor odaértünk – kicsit későn, mert Nina nyusziját kerestük 20 percig, ami persze nem lett meg – bemutatták a főzőasztalokat, ahol már minden hozzávaló, edény, eszköz elő volt készítve. Kötényt ragadtunk és belekezdtünk a Panettone-ba. Az órán 12-en vettünk részt, pont tökéletes méret, mert még mindenki hall mindent, mindenkire lehet figyelni.



A sütemény érdekessége, hogy virágcserépbe kell sütni és több napig is megőrzi a frissességét, ha nem vesszük ki belőle. Fontos, hogy a cserepet, cserepeket előtte áztassuk be vízbe 2-3 órára és szárazra törölve tegyük bele a kelt tésztát, miután jól kivajaztuk.




Be kell vallani, hogy mi Gabival nem kezdő sütősök vagyunk, úgyhogy minden nagyzolás nélkül mondhatom, a mi sütink lett a legszebb. A képen a hátsó öt cserép a miénk.


Ezután, eközben – mivel a tészta kellt- a Panforte Senese édességét készítettük el, hát be kell vallani, elég édes, gej édesség, nem nyerte meg a tetszésünket.



Miután betettük a cserepeket sülni, jött a Gabi kedvence a Cantucci biscotti, azaz a mandulás keksz. Természetesen megint a miénk lett a legszebb J. Nagyon finom lett, bár melegen nem az igazi, fontos, hogy még melegen kell szeletelni, mert különben az egész mogyorók, mandulák nem vághatóak.

Szóval mindezt három óra alatt elkészítettük és közben nagyon jól éreztük magunkat. Aki egy kis főzési kikapcsolódásra vágyik, szívből ajánlom, kellemes szórakozás.

2010. november 22., hétfő

Pie

A 90-es évek végén, ha emlékeztek divatba jöttek a szebbnél – szebb szakácskönyvek. Ekkor kezdődött el a szakácskönyv gyűjtögetésem, ami mára kb. 250 db-ra duzzadt. Azt hiszem ismerőseim közül én vagyok az egyetlen fanatikus, aki szó szerint kiolvassa a szakácskönyveket az elejétől a végéig, persze ez nem jelenti, hogy el is készítek mindent ami bennük van. Egyik karácsonyra megkaptam a Nagy Pitesütő szakácskönyvet, melyet szépen kiolvastam szilveszterig és utána soha többet nem vettem kezembe, pedig mindig úgy gondoltam én pitét fogok sütni, almásat, húsosat, túrósat, stb. Pedig pitét alkotni nem nehéz, sőt kifejezetten az egyszerű süteményekhez tartozik, mégis inkább zserbóba, túrótortába vagy valami bonyolultabba kezdek bele.

De vasárnap eljött a nagy pitesütés napja!

A hét elején Darázs Andi kolléganőm behozta a Stahl féle marcipános csokis pitéjét és miután mindenki megkóstolta, megkapta a receptjét.

recept innen!

Megvettem a hozzávalókat – kérek mindenkit figyelni a marcipán masszára, mert van amelyik csak 35 % mandulát tartalmaz!, amit én használtam 54 %-os volt – és elkészítettem. Darált mandulát a Lidl-ben lehet kapni, kár nekiállni az őrölésnek.

A férjem szerint finom, tök jó, hogy végre sütöttem valami édeset, szerintem egy kicsit túl édes, ezért legközelebb fél adag cukrot fogok beletenni. A marcipánt Andi javaslatára nem daraboltam, hanem kinyújtottam és ráterítettem a tésztára. Ja, és én nem rizst alkalmaztam nyomatékként, hanem babot. Ez a végeredmény, mivel későn kaptam észbe, hogy fényképet szerettem volna készíteni, az egészről lemaradtam:

2010. november 21., vasárnap

Karácsonyi vásár

Amikor eljön a november, fúj egy picit a szél, csípőssé válik a levegő, meglátszik a lehelet, minden városban, minden országban megnyílnak a karácsonyi vásárok. Igazán szeretem a hangulatukat, a nyüzsgést, csak egy dolog tántorít el egy-egy ilyen vásárban az a hosszabb időzést a FAHÉJ. Sajnos már az illata is öklendezésre kényszerít. Ettől függetlenül, minden évben meglátogatjuk a bécsi karácsonyi vásárt, de a budapestire valahogy soha nem jutottunk el. Ezt lehet hanyagságnak is nevezni, de nem éreztem iszonytató kényszert, hogy megnézzem.



Pénteken láttam a híradóban, hogy megnyitott és mivel szombaton volt időnk, gyors döntés után kocsiba ültünk, hogy kimenjünk a Vörösmarty térre.

Mindenkinek figyelmébe ajánlom a villamost és a metrót, mert kocsival lehetetlen megközelíteni, a fél város fel van bontva, lezárva a parkolóhelyek 70% kerítésekkel elbarikádozva. Pontosan 32 percig keringtünk, míg találtunk egy helyet.

Ezután belevetettük magunkat a forgatagba, sok-sok árus kínálja kézműves portékáját, lehet érdekességeket is találni, de a szokásos cserép, porcelán tárgyak, gyertyák, füzérek, csokoládék, borok, pálinkák, szőrmék, bőráruk, stb. megtalálható.

Ami nagyon tetszett, hogy Bécsben a magyar turizmus miatt, szinte csak magyar szót lehet hallani és mindenhol magyarok isszák a Glühweint, hangos szóval kísérve, míg itt szinte alig lehetett magyarokkal találkozni. Sok volt a német, angol, kínai, francia, holland, török turista.





Sajnos itthon nincs Kinderpunch, csak valami ihatatlan utánzat, nincs debreziner, viszont annál több meleg és finom étel lehet fogyasztani. Határ a gyomor telítettsége és a pénztárca. Akinek van kedve és energiája a kígyózó sorba beállni, Királyi Kürtöskalácsot is ehet. Bár tapasztalatom szerint az egyik legfinomabb és legnagyobb kalács, amit ők csinálnak, az ár-értékarány megfelelő.

Lehetet kapni tökipompost is, de valahogy kevesen vették, mindenki a sült kolbászok, sült csülkök sorba állt.



Jó volt látni, hogy az emberek bögrékkel – idén is van 500,- Ft/db – álldogálnak, járkálnak és iszogatva beszélgetnek.

Persze hiányzott a csípős hideg, hiszen az már igazán karácsony lenne. J

2010. november 13., szombat

Help

Hogy miért kérem a segítségeteket? Egy receptet keresek.
Barátnőm Lisszabonban járt, ahol megkóstolta a világ legjobb csoki tortáját. Ez nem az ő döntése volt, hanem a New York Times-é. A véletlen folyamán talált a cukrászdára, a torta nagyon finom, bár nem szép.

Szóval ennek a tortának a receptjét keresem. A neten kutakodtunk, de ugye mélyen titkolják. Ha valaki ismer hasonlót, kérem küldje el a receptet. Köszönöm.