ÉM-57

kép:innen

A két ünnep közötti időt pihenéssel töltöttük, elhagytuk a lakást, családot…

Mivel a gps mindig más úton vitt vissza a kis hotelbe, ezért bele-bele botlottunk egy-egy étterembe. Így alakult, hogy Kőszegre menet Cákon megálltunk a Csikós Csárdánál.

A nemdohányzó téliesített teraszon ültünk le és forró teát rendeltünk, hogy már addig is melegedjünk míg megérkezik a leves. Természetesen csontlevest rendeltem cérnametélttel, melyet csészébe hoztak 200,- forintért. Semmi extrát nem tudok róla írni, csontleves cérnametélttel, meg lehetett enni. Norbi vasi pecsenyét rendelt én pedig Holsteint vegyes körettel. Nagyon gyorsan kihozták, de sajnos a vasi pecsenye itt fokhagymás sült hús sertésmájas pörkölttel, én ugyanazt kaptam csak máj helyet a tükörtojás csücsült a húsomon. Vagy nem voltunk éhesek, vagy erős volt az illat, de nem nagyon fogyasztottunk, vagy csak nem tetszett a májas trugyi.

Eközben befutott egy sí csapat, úgyhogy a pincérünk örökre eltűnt. Végül szóltunk, hogy csomagolják a maradékot és kérjük a számlát, újabb 30 perc és mindez megérkezett.

Összesen 3600,- forintot fizettünk, de a vacsora ennyit is ért.

Szóval extrára vagy különlegességre nem lehet számítani, annak aki egy jó bőségeset szeretne enni, olcsón, nyugodtan betérhet a Csárdába.

Értékelés: 4 pont

Karácsonyi mézes

Azt hiszem megérkezett a hóeséssel a karácsonyi hangulatom is. Évek óta nem sütöttem mézest, de ma reggel arra ébredtem, hogy mézes receptet kell keresnem a neten. Olyat ami puha, ha kivesszük a tepsiből és másnapra, harmadnapra sem keményedik meg. A receptet író szerint ez a süti ilyen. A mai tapasztalatunk, hogy még puha. A recept előnye, hogy nem nagy adag, tehát nem 1 kg lisztből készül, úgyhogy nem kell egész délelőtt sütögetni. Nekem három tepsivel lett, persze azért, mert csináltam fenyőfát, csizmát és kesztyűt, (IKEA kiszúró), amik igen nagyok.

recept innen

Rákóczi túrós

Ezt még az olasz hétvégén sütöttem, úgy látszik nem volt elég a szombati sütögetés, még vasárnap is kényszert éreztem.

A meglepő ezzel a sütivel kapcsolatban, hogy pofon egyszerű, viszont az enyém lapos habos lett, vastag túróval, amit a képen nem nagyon lehet látni.

Figyelmeztetés, hogy melegen senki ne fogyassza, mert irtózatosan édes, másnap viszont teljesen finom. Mindenesetre legközelebb a cukor mennyiségét 10-10 dkg-mal fogom csökkenteni. Nekem a 2dl tejföl soknak bizonyult és liszttel kellett megfelelő állagúvá gyúrnom a tésztát.

A receptet a Szalay Könyvek kiadásában megjelent A Nagyi sütije című könyvből vettem.

Hozzávalók.

30 dkg finomliszt,

25 dkg margarin,

1 evőkanál cukor,

2 dl tejföl,

1/2 csomag sütőpor,

3-4 evőkanál lekvár (én kb. 7 ek. kentem rá),

1 db tojás,

csip. só.

Töltelék:

1 kg tehéntúró, 30+20 dkg porcukor, 1 csomag mazsola (kihagytam), 1 cs. vaníliás cukor, 2 púpozott ek, gríz (én kb. 3,5 ekanállal tettem bele), 4 db tojás.

Elkészítés: a lisztben elmorzsolt margarinhoz adjuk a sütőport, a cukort, a sót, a tojás és annyi tejfölt, hogy jól kezelhető tésztát kapjunk. Természetesen az annyi tejföl alatt én az egészet értettem, ezért kellett liszteznem. Elnyújtjuk és kizsírozott tepsibe (megfelelő a sütőpapír is) tesszük. Vékonyan megkenjük baracklekvárral majd rásimítjuk a túrós tölteléket.

A töltelék: az áttört túrót alaposan összekeverjük 30 dkg porcukorral, vaníliás cukorral, grízzel és mazsolával és 4 tojás sárgájával. Ezt tesszük a tésztára és addig sütjük, amíg a teteje kissé megpirul. (nekem persze nem pirult meg... a túrós krém állagát figyeltem)

A 4 tojás fehérjét 20 dkg porcukorral kemény habbá verjük és a sült túrós tészta tetejére simítjuk. Visszatéve már csak szárítjuk.

Be kell vallani, hogy én tovább sütöttem, mert szakmámból adódóan nem adom meg a lehetőséget a tojásfehérjének, hogy legalább 3 percig ne legyen 90 fok felett a sütőben.

Szóval mindenkinek jó sütögetést!

Mikulás

A Télapó tojta... a nyulat. :)

Receptek

A tegnapi sütik két használható receptje, mint írtam a harmadik nekünk nem ízlett.

Panettone

Tészta:

25 dkg liszt,

1 dl tej,

8 dkg vaj,

¼ élesztő,

6 dkg kristálycukor,

3 db tojás sárgája,

1 citrom reszelt héja,

csipet só,

5 dkg mazsola,

6 dkg, kandírozott gyümölcs,

3 dkg aszalt füge,

Tetejére:

1 ek. vaj,

fél tojás felverve,

1 ek. tej,

1 dkg mandulaforgács.

Elkészítés:

Szobahőmérséklétű hozzávalókból kelt tésztát készítünk.

Az élesztőt felfuttatjuk 0,5 dl langyos tejben egy csipet cukorral. Eközben a keverőtálban lisztet egy csipet sóval, maradék tejben elkevert tojás sárgákat, reszelt citromhéjat és az olvasztott vajat beleteszem. Ehhez öntjük a felfuttatott élesztőt és kézzel laza tésztát dagasztunk. Határozott mozdulatokkal!! Ha összeállt a lágy tészta, letakarjuk és meleg helyen duplájára kelesztjük.

Míg kell, kivajazzuk a cserépedényt, vagy a több cserépedényt. Ez az adag kb. 3 kis cserépbe való vagy egy 1,4 literesbe.

A megkelt tésztához (kb. 30-40 perc meleg helyen), hozzátesszük a feldarabolt mazsolát, aszalt fügét, és kandírozott gyümölcsöt, óvatosan összeforgatjuk.

Ahogy beletettük a cserépbe, letakarjuk és visszatesszük kelni, kb. 20 perc, fontos meleg helyen. Sütőt előmelegítjük 170 fokra.

Ezután éles késsel egy keresztet vágunk a tésztába és a kereszt közepébe beleteszünk egy ujjnyi vajat, megkenjük a tojásos tejjel, megszórjuk mandulaforgáccsal.

Betesszük a sütőbe és kb. 40-45 perc alatt megsütjük.

Cantucci biscotti (mandulás keksz)

Hozzávalók:

60 dkg fehér liszt,

40 dkg cukor,

1 dkg sütőpor,

5 tojás,

reszelt citromhéj,

0,5 dl amoretto likőr (szerintem színtelen mandula aromával helyettesíthető, 1 tk)

két csipet vaníliás cukor,

30 dkg mogyórkeverék (egész mogyoró és egész mandula),

10 dkg vaj

Elkészítés:

A mogyorókeverék kivételével minden hozzávalót összekeverünk, a sütőt közben előmelegítjük 180 fokra.

Addig gyúrjuk, amíg a tésztánk formázható állagú lesz, ahogy gyúrjuk a kézmelegtől egyre ragacsosabb lesz a tészta, tehát gyorsan dolgozzunk. Belekeverjük a magokat.

A tésztából 4 rudat tudunk formázni, vastagságuk legyen, mint egy rétes, tepsibe tesszük és megsütjük 25-30 perc alatt. Enyhén barnának kell lennie. Amikor megsült azonnal fel kell szeletelni, mert a magok utána nem szeletelhetőek, vastag szeletre vágjuk. 1-2 hétig is eláll.

Chefparade

Tegnap olasz karácsonyi süteménykészítő tanfolyamon, oktatáson voltam Gabi barátnőmmel.

A Chefparade szervezésében tartották az oktatást. Erre gastro oktató központra a férjem akadt rá és az ő ötlete volt, hogy keressünk egy számunkra tetsző tanfolyamot és még idén próbáljuk ki.

Az ötlet annyira jól sikerült, hogy januárban is el szeretnénk menni egy-két oktatásra.

Az órák három órásak, bár hosszabbra nincs is szükség, mert így is sok információt kapunk és ennyi állás, gyurkászás, vagdosás után igazán kifárad az ember lánya.

Nekünk Csiszér Dóra volt az oktatónk, egy fiatal lány, aki profin és nagy szakértelemmel, empátiával vezette végig az órát.

Mindkettőnknek tetszett, hogy mikor odaértünk – kicsit későn, mert Nina nyusziját kerestük 20 percig, ami persze nem lett meg – bemutatták a főzőasztalokat, ahol már minden hozzávaló, edény, eszköz elő volt készítve. Kötényt ragadtunk és belekezdtünk a Panettone-ba. Az órán 12-en vettünk részt, pont tökéletes méret, mert még mindenki hall mindent, mindenkire lehet figyelni.

A sütemény érdekessége, hogy virágcserépbe kell sütni és több napig is megőrzi a frissességét, ha nem vesszük ki belőle. Fontos, hogy a cserepet, cserepeket előtte áztassuk be vízbe 2-3 órára és szárazra törölve tegyük bele a kelt tésztát, miután jól kivajaztuk.

Be kell vallani, hogy mi Gabival nem kezdő sütősök vagyunk, úgyhogy minden nagyzolás nélkül mondhatom, a mi sütink lett a legszebb. A képen a hátsó öt cserép a miénk.

Ezután, eközben – mivel a tészta kellt- a Panforte Senese édességét készítettük el, hát be kell vallani, elég édes, gej édesség, nem nyerte meg a tetszésünket.

Miután betettük a cserepeket sülni, jött a Gabi kedvence a Cantucci biscotti, azaz a mandulás keksz. Természetesen megint a miénk lett a legszebb J. Nagyon finom lett, bár melegen nem az igazi, fontos, hogy még melegen kell szeletelni, mert különben az egész mogyorók, mandulák nem vághatóak.

Szóval mindezt három óra alatt elkészítettük és közben nagyon jól éreztük magunkat. Aki egy kis főzési kikapcsolódásra vágyik, szívből ajánlom, kellemes szórakozás.

Pie

A 90-es évek végén, ha emlékeztek divatba jöttek a szebbnél – szebb szakácskönyvek. Ekkor kezdődött el a szakácskönyv gyűjtögetésem, ami mára kb. 250 db-ra duzzadt. Azt hiszem ismerőseim közül én vagyok az egyetlen fanatikus, aki szó szerint kiolvassa a szakácskönyveket az elejétől a végéig, persze ez nem jelenti, hogy el is készítek mindent ami bennük van. Egyik karácsonyra megkaptam a Nagy Pitesütő szakácskönyvet, melyet szépen kiolvastam szilveszterig és utána soha többet nem vettem kezembe, pedig mindig úgy gondoltam én pitét fogok sütni, almásat, húsosat, túrósat, stb. Pedig pitét alkotni nem nehéz, sőt kifejezetten az egyszerű süteményekhez tartozik, mégis inkább zserbóba, túrótortába vagy valami bonyolultabba kezdek bele.

De vasárnap eljött a nagy pitesütés napja!

A hét elején Darázs Andi kolléganőm behozta a Stahl féle marcipános csokis pitéjét és miután mindenki megkóstolta, megkapta a receptjét.

recept innen!

Megvettem a hozzávalókat – kérek mindenkit figyelni a marcipán masszára, mert van amelyik csak 35 % mandulát tartalmaz!, amit én használtam 54 %-os volt – és elkészítettem. Darált mandulát a Lidl-ben lehet kapni, kár nekiállni az őrölésnek.

A férjem szerint finom, tök jó, hogy végre sütöttem valami édeset, szerintem egy kicsit túl édes, ezért legközelebb fél adag cukrot fogok beletenni. A marcipánt Andi javaslatára nem daraboltam, hanem kinyújtottam és ráterítettem a tésztára. Ja, és én nem rizst alkalmaztam nyomatékként, hanem babot. Ez a végeredmény, mivel későn kaptam észbe, hogy fényképet szerettem volna készíteni, az egészről lemaradtam:

Karácsonyi vásár

Amikor eljön a november, fúj egy picit a szél, csípőssé válik a levegő, meglátszik a lehelet, minden városban, minden országban megnyílnak a karácsonyi vásárok. Igazán szeretem a hangulatukat, a nyüzsgést, csak egy dolog tántorít el egy-egy ilyen vásárban az a hosszabb időzést a FAHÉJ. Sajnos már az illata is öklendezésre kényszerít. Ettől függetlenül, minden évben meglátogatjuk a bécsi karácsonyi vásárt, de a budapestire valahogy soha nem jutottunk el. Ezt lehet hanyagságnak is nevezni, de nem éreztem iszonytató kényszert, hogy megnézzem.

Pénteken láttam a híradóban, hogy megnyitott és mivel szombaton volt időnk, gyors döntés után kocsiba ültünk, hogy kimenjünk a Vörösmarty térre.

Mindenkinek figyelmébe ajánlom a villamost és a metrót, mert kocsival lehetetlen megközelíteni, a fél város fel van bontva, lezárva a parkolóhelyek 70% kerítésekkel elbarikádozva. Pontosan 32 percig keringtünk, míg találtunk egy helyet.

Ezután belevetettük magunkat a forgatagba, sok-sok árus kínálja kézműves portékáját, lehet érdekességeket is találni, de a szokásos cserép, porcelán tárgyak, gyertyák, füzérek, csokoládék, borok, pálinkák, szőrmék, bőráruk, stb. megtalálható.

Ami nagyon tetszett, hogy Bécsben a magyar turizmus miatt, szinte csak magyar szót lehet hallani és mindenhol magyarok isszák a Glühweint, hangos szóval kísérve, míg itt szinte alig lehetett magyarokkal találkozni. Sok volt a német, angol, kínai, francia, holland, török turista.

Sajnos itthon nincs Kinderpunch, csak valami ihatatlan utánzat, nincs debreziner, viszont annál több meleg és finom étel lehet fogyasztani. Határ a gyomor telítettsége és a pénztárca. Akinek van kedve és energiája a kígyózó sorba beállni, Királyi Kürtöskalácsot is ehet. Bár tapasztalatom szerint az egyik legfinomabb és legnagyobb kalács, amit ők csinálnak, az ár-értékarány megfelelő.

Lehetet kapni tökipompost is, de valahogy kevesen vették, mindenki a sült kolbászok, sült csülkök sorba állt.

Jó volt látni, hogy az emberek bögrékkel – idén is van 500,- Ft/db – álldogálnak, járkálnak és iszogatva beszélgetnek.

Persze hiányzott a csípős hideg, hiszen az már igazán karácsony lenne. J

Help

Hogy miért kérem a segítségeteket? Egy receptet keresek.

Barátnőm Lisszabonban járt, ahol megkóstolta a világ legjobb csoki tortáját. Ez nem az ő döntése volt, hanem a New York Times-é. A véletlen folyamán talált a cukrászdára, a torta nagyon finom, bár nem szép.

Itt írnak róla, és itt is.

Szóval ennek a tortának a receptjét keresem. A neten kutakodtunk, de ugye mélyen titkolják. Ha valaki ismer hasonlót, kérem küldje el a receptet. Köszönöm.

ÉM-56

Újabb értekezletet tartottunk és most több naposat, úgyhogy Eszter kolléganőm azt a megbízatást kapta, hogy keressen egy árban megfelelő helyet 60 embernek, akik közt van húsevő, vegetáriánus, diétázó, ínyenc, stb., továbbá legyen kényelmes, maximális a kiszolgálás.

Több árajánlatot is bekért, napokig rágódott és rágódtunk rajta, míg a Várgesztesi Villapark/ mellett döntöttünk.

Logisztikai szervezésünknek köszönhetően én Dalma, Ági és Adrienn kolléganőmet szállítmányoztam a helyszínre.

Előző nap kinyomtattuk az odavezető utat, amely elég bonyinak tűnt, persze később rájöttem, hogy az útvonaltervezőben nem mindent jelöltem be, pl: benne hagytam a legrövidebb utat, így már Budaörsnél levezényelt az M1-ről. Az utasaimat csak azért említettem meg, mert bár mindenkinek van jogosítványa, legrendszeresebben csak én használom és Várgesztesen még egyikőnk sem járt.

Ennek következménye az lett, hogy a 60 perces út 80 perces lett, mert több alkalommal eltévedtünk, a tatabányai kórházat, önkormányzatot, Tescot minen oldaláról megismertük.

Szerencsénkre az egyik útszélén egy olyan fiatal embert kérdeztünk meg, aki látta, hogy négy nő ül az autóban, úgyhogy érthetően elmagyarázta a Tatabányáról kivezető utat.

Innen több kis falu következett, Adrienn követte a térképen, Ági hirdetéseket látott ami bár nem adott útbaigazítást megnyugtatott bennünket.

Mindez alatt Zoli kollégám Dalmát hívogatta, hogy eltévedt és nagyon ideges volt. Erre Dalma is ideges lett, mert nem tudott segíteni, úgyhogy a dolog kezdett kaotikussá válni, mert a hátsó soron Ági és Adrienn vívott szócsatát, hogy lehet nemis erre kellene menni. Én pedig elkezdtem egy autót követni – ez be szokott válni – az egyre úttalan úton ráfogva, hogy egy telepvezető kollégánk. Nos mikor egy ház előtt megállt, rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem a cégnél dolgozik, viszont ekkor a semmiből egy ház falán ott virított, hogy Várgesztesi Villapark 3 km. Itt hangos hurrák után, felháborodásunkat fejeztük ki, hogy miért csak ide tettek ki legelőször jelzést, mikor sokkal több lehetőség van és sok vendég idegrendszerét megkímélnék.

Szóval kalandos utunk véget ért, a célnál többen panaszkodtak, hogy még GPS-szel is eltévedtek.

Fotó: innen

Fotó:innen/

Sajnos a villaparki kapcsolattartó elfelejtette elolvasni Eszter utolsó levelét, hogy érkezéskor kérjük a kávé bekészítést, úgyhogy a főnököm tajtékzott, a kollégáim, akik közül már volt aki hajnali 4-kor elindult, pedig álmosan és fáradtan kókadoztak a székeken.

11 óra körül az első szünetnél feltálalták a kávékat, úgyhogy mindenki felfrissülhetett, mentségükre legyen mondva isteni pozsonyi kifliket hoztak.

Ebédnek svédaszalt kért kolléganőm, amiben volt két féle leves (hagyma és zöldség), fő ételként székelykáposzta, sült marha, csirkemellfilé köretekkel.

A leves szó szerint ehetetlen volt, úgyhogy mindenki ugrott a főételre, már akinek jutott, mivel a későn érkezők, lassabban evők csak további fél óra várakozás után kapták meg az ételt.

Nagyon bosszantó volt, többször lett szólva a kapcsolattartó hölgynek aki nyugodtan kávézott. Semmi megnyugtató választ nem adtak, csak hogy nemsoká. A kínos az volt, hogy a menedzsment több tagja is ott állt éhesen.

A desszertről nem említek egy szót sem, mert nemcsak a kinézete, hanem az íze is borzalmas volt.

Sajnos nekem délután vissza kellett utaznom úgyhogy a vacsorát és a másnapi ebédet nem kóstolhattam meg, de a többiek szerint összeszedték magukat és sokkal finomabb volt, ja és mindenkinek jutott.

Értékelés: 3 pont

Gyermely

Mióta befejeztük az egyetemet, keressük a módját, hogy legalább évente kétszer összejöjjünk, beszélgessünk.

A fő szervező - hogy aki ráér tuti ott legyen, megtalálja a helyszínt, süssön-főzzön, stb.- Szabó Judit, aki az egyetemen anyánk helyett, anyánk volt, szívét - lelkét kitette értünk.

Itt a lenti képeken ő látható fehér blúzban.

A meghívást idén ősszel Tóth Judit társunknak és családjának köszönhetjük, egy kellemes estét töltöttünk a Tóth Család pincéjében, finom ételek és jó borok és egymás társaságában.

Juditék nemcsak isteni borokat kínáltak, hanem megkóstolhattuk a dán szarvas pörköltjét, melynek nincs párja. Sajnos én nem vittem fényképezőgépet, így az ételekről igen kevés fénykép készült.

Mindenki hozott valami édességet, Adri tiramisut, mákos sütit, Zsolt kétféle süteményt, melyet saját kezűleg készített, Gabi diós sütit liszt nélkül, én liszt nélküli túrótortát.

A csoport pár év alatt bővült Ninával és Andirssal, akik nagyon jól érezték magukat az este folyamán, hiszen mindenki imádja őket.

Kedves Judit!

Köszönjük a szuper estét!

Törökország IV.

Törökországi bejegyzéseimet még nem fejezetem be, van még pár kép melyet szeretném, ha látnátok. Most viszont bemutatom az ottani rágót. Ez a rágó mojito-s, azaz mentolos, limeos, a rum érezhetetlen.

Barbi csak annyit mondott rá, mikor megmutattam, milyen jó, hogy már előre megrágták.

Megoldás ?

Szóval az álom kérdésre megkaptam a megoldást, pontosabban két megoldást is. Kedvenc és egyetlen unokahúgom utánajárt. Az előző bejegyzés megjegyzésében olvasható.

Most már csak ki kell választanom, melyik jelentés vonatkozik rám vagy a kolléganőmre??

Segítség, álmodtam!

kép: innen

Ritkán álmodok és még ritkábban emlékszem rá.

Kivéve most és szeretném tudni mit jelent, de nem találom a megoldást. Elolvastam egy csomó oldalt, de sehol nincs magyarázat.Bárki tud segíteni jelentkezzen.

Az álmom: egy kolléganőm trombitál szépen halkan, mi többiek meg hallgatjuk.

Vajon ez jelent valamit??