Medvehagymás pogácsa

Kép: innen

Ma nem egyedül mentem a piacra, ami azt eredményezte, hogy volt bátorságom megvenni – kisebb unszolásra – egy csokor medvehagymát. Már rengeteget olvastam róla, tavasszal szinte minden gasztrobloger ír róla egy ódát és egy receptet. Emiatt, már tavaly is ki akartam próbálni, de igazából nem kerestem, nem kutattam utána úgyhogy nemis vettem. Idén még nem olvastam a blogokon róla, eszembe sem jutott, viszont reggel a piacon több árusnál is ott fonnyadoztak. Többször végig mentünk a sorok között, hogy el tudjam dönteni, veszek-e és honnan. Sajnos fogalmam sincs, mi a jó medvehagyma ismérve, úgyhogy ár alapján döntöttem. A legolcsóbbat megvettem, 250,- Ft/csokor.

Több helyen olvastam, hogy milyen szuper az illata, a fokhagymára emlékeztető, mi szagolgattuk, de semmit nem éreztük. Kezdtem kételkedni, hogy vajon jól döntöttem, hogy megvásároltam. Délelőtt elkezdtem utána olvasni, hogy mire való, sokan zöldfűszerként használják, vadon is terem, nyersen is finom és krémlevesként is. Hogy jó a magas vérnyomásra, emésztés elősegítő, de szorulás ellen is jó ?!?! Ez érdekes, hol így, hol úgy?, enyhíti a fejfájást, tisztítja a vesét. Szóval igen sokrétű növény.

Aztán olvastam, hogy könnyen össze lehet téveszteni a gyöngyvirág és az őszi kikerics levelével, ekkor persze elfogott a pánik és képeket kerestem ezen növényekről is, hogy összehasonlítsam a hűtőben tárolt példányokkal. Végeredmény, igen ez medvehagyma, úgyhogy jöhet a recept keresés.

Medvehagymás pogácsa, ez volt az első gondolatom, ezerféle recept található a világhálón, úgyhogy Limaránál maradtam, mivel őt megbízhatónak találom receptügyileg. A recept itt olvasható.

A medvehagyma illatát igazán akkor ismertem meg, mikor aprítottam, tényleg valami máshoz nem hasonlítható, édeskés, hagymás, fokhagymás illat lepte el az egész konyhát, ami a sütés során erősödött.

A pogácsa is medvehagymás ízt kapott, ami érdekessé tette, nem mondhatnám hogy isteni, vagy szuper, de nem rossz. Vagyis szokatlan, érdekes új íz világot ismerhettem meg. Fél adagot készítettem a tésztából , de így is rengeteg lett, úgyhogy vittem a szomszédba, hogy ők is megismerhessék ezt a számomra idegen növénykét.

Túrótorta

Úgy néz ki, hogy mostanában sok bejegyzésem köthető születésnapokhoz. Eszter kolléganőm márciusban ünnepelte a nem mondjuk ki hányadik születésnapját és megígértem, hogy megsütöm neki is a jól bevált liszt nélküli túrótortámat. Szerettem volna a jeles dátumra elkészíteni, de hol én nem voltam, hol ő, úgyhogy tegnap este készült el a mű, mely ma került átadásra, szeletelésre és elpusztításra.

Recept:

1 kg túró, 25 dkg cukor (én cukorpótlót használok), 20 dkg margarin,4 tojás, 2 csomag vanília pudingpor, 1 cs vanília cukor, 2 evőkanál citromlé.

A cukrot a margarinnal kikavarjuk (vigyázat a cukorhelyettesítők összeesnek és sokkal lágyabb lesz a massza), hozzáadjuk a tojásokat - kavarjuk tovább- a pudingport, vanília cukrot citromlevet. Jól összedolgozzuk, ezután jön hozzá a túró, abban az esetben, ha nagyon folyik (ha dobozos túrót használunk, sokkal lágyabb, mint a zacskós) én két evőkanál réteslisztet szoktam hozzákeverni.

Formában kisütöm (sütőpapír), kb 1 óra.

Az eredeti recept: innen

Ebben mazsolát és pisztáciát tesznek hozzá, én nem szeretem a mazsolát, így vagy nem keverek bele semmit, vagy valami más aszalványt teszek hozzá. Most vörösáfonya volt itthon, ezért egy marékkal tettem hozzá.

Csapat

Nyíregyházi Állatpark

Voltunk az állatkertben is, de ott igen kevés fényképet készítettem, mert sajnos nem szeretem az állatokat a ketrecben fotózni. Ezért a "szabadon mozgó" falfestményt kaptam lencsevégre, mely azért ilyen homály, mert a dzsungelházban készült.

A csikóhal pedig vízben úszkált. Az állatkert nagyon szép és rendezett, más évszakban biztos sokkal több állatot lehet látni, mert most sok a téli helyén volt.

ÉM-61

A csapat kétszer étkezett a 424 Étteremben és nyugodtan állíthatom, mindenki elégedetten távozott. Az éteremet a régi kisvasút állomásból alakították ki, ami nagyon hangulatosra sikerült. A belső tér nem óriási, bár az ismertetőjükben olvastam, hogy 130 embert is le tudnak ültetni, de ebbe beletartozik a terasz is. Eszter mesélte, hogy ez egy igen kedvelt és ismert helyiség és sokan szeretik, látszott is mert mindkétszer tömve volt.

Az étlap igen változatos és felvonultat a hagyományos ételek mellett modernet is. A társaságból többen halászlevet választottak, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Páran a hagyományos húsleves vagy a hagymaleves, fokhagymás sajtleves mellett voksoltak. A hagymaleves az én ízlésemnek kicsit sótlan volt.

A főételeket felsorolni lehetetlen, mert rengeteg féle van, lehet normál adagot és kicsit is kérni. Aki a normált kérte, elfogyasztani nem tudta, mert rengeteg volt. Az ételek dekorációja nagyon hagyományos volt. Miután dugig ettük magunkat jöhetett a desszert, ami nem azért nem fogyott, mert nem volt finom, de már a pukkadás szélén álltunk.

Bár a kinézete a házi túrótortának kicsit bolti volt. Az italokra panasz nem volt a többiektől, a pálinka jó minőségű, a kóla pedig üveges!

Értékelés: 6 pont

ÉM-60

Kis csapatunk Nyíregyházán töltött két napot és első este a Anno Étteremben vacsoráztunk. Középkori étteremben még soha nem jártam – nem is tudom, hogy maradhatott ki J -, mert mindig visszatartott, hogy kézzel kényszerül az ember enni. Tudom, nem kötelező, de akkor is zavart. Ezen az estén csak mi voltunk az étteremben, ami szokatlan volt, de állítólag a nyíregyháziak hétvégén járnak ide.

Mikor beléptünk sötétség fogadott és halk zene, mindenhol gyertyák égtek és páncélosok álldogáltak. Egy pincérnő kísért a helyünkre és felvette az italrendelést.

A kiszolgálás iszonyat lassú volt kb.30 perc múlva kaptuk meg az italainkat, akik pálinkát ittak panaszkodtak, hogy nem megfelelő minőségű, én a forróteára nem mondhatok panaszt.

Kihozták az étlapot, melyben elég sok féle étel volt felsorolva, legtöbben fácánlevest rendeltünk. A levest kb. 1 óra múlva hozták ki, már mindenkinek kopogott a szeme az éhségtől. Az elvárásokat igencsak alulmúlta az étel íze. Mindenki várta, hogy eszik egy finom, ízletes fácánlevest, de kaptunk egy forró húslevest, gyengén elkészítve.

Főételt nem rendeltünk, mert a csapat egybensült malacot fogyasztott, ez az étel viszont nagyon ízletesen, kellemesen volt elkészítve. A malac meg volt töltve valami májas töltelékkel, ami még finomabbá és élvezetessé tette. Körítésként kaptunk különféle krumplikat rosszul elkészítve, káposztát, almát középkori módon. Nem kellett kézzel enni, mindenki kapott evőeszközöket.

A desszertet kevesen kóstolták meg, én sem mertem vállalkozni rá, hiszen a malackából rengeteget ettünk. Akik viszont rendeltek, egyhangúlak arra szavaztak, hogy nagyon jó volt.

Az asztalok felett csengő lógott, hogy a pincérnőt tudjuk hívni, sajnos vagy mi ráztuk rosszul, vagy halkan szólt. Az üdítőket nagy korsókban hozták ki, sajnos a kólák gépiek voltak, ami a sokat rontott az élvezeti értékén.

Értékelés: 4 pont

Csokoládé

Amikor az ember lányának otthon kell maradnia és nem takaríthat, nem pakolászhat, szóval semmi megerőltetőt nem csinálhat mihez kezd? Reggel netezik, olvas, fel-alá járkál, telefonálgat aztán eszébe jut, éjszaka látott egy jó receptet Nigellától, bár nem emlékszik rá tökéletesen. Ezután ugrik be, mintha reggel meg olvasta is volna ezt a süti receptet a Kifőztük februári számában, bár ott nem említik, hogy eredetileg Nigellatól származik az infó, de kísértetiesen hasonlít rá.

Az enni imádó szakácsnőtől elhangzott, hogy pofon egyszerű az édesség, úgyhogy irány a hűtő feltérképezése, hogy van-e minden. Sajnos a nevét nem tudom, jelenleg agyon hizlaló, kalória bombának hívom.

12 dkg csokoládé (én Bocit használtam, mert az volt itthon, de étcsokiból vagy magas kakaót tartalmazó csokoládéból biztos még szuperebb).

12 dkg vaj, 5 dkg cukor, 2 tojás, 2 ek liszt.

Nigella forró vízgőz felett felolvasztotta a vajat és a csokoládét, én bevágtam a mikroba és összemelegítettem. Tudom merényletett követtem el. Ezután Nigella habosra keverte villával a tojásokat hozzátette a lisztet és a cukrot és ezután a két masszát összekeverte. Nos én a csokis vajhoz tettem a többit és jól kikavartam.

Kivajazott formákba öntöttem és forró sütőbe kb. 30-40 percig sütöttem.

Tényleg nagyon egyszerű, forrón nem olyan finom, mint langyosan, kihűlve sajnos igen sokat veszít élvezeti értékéből.