ÉM-39

Amikor felhívott Gabi barátnőm, hogy találkozzunk a Klassz étteremben, lelkesen igent mondtam. Egyeztettük a napot, az időpontot és találkoztunk. Ahogy beléptünk, rögtön jött a pincérhölgy és asztalhoz kísért bennünket. A belső berendezés francia hatást kelt az emberben mégpedig, hogy az 50-es években jár, amihez nemcsak a bútorok járulnak hozzá, hanem a teríték, a poharak, a szódás üvegek is.

Az étlap nem tartalmaz sok ételt, de azért lehet választani. Kb. 4 féle leves, 5 féle desszert és valamivel több főétel. Az étlapon szereplő ételek is inkább franciák, mint magyarok. Itt kellett megtundom, hogy a consomé (talán így írják) egyszerű húslevest jelent, tragádia. Persze aki kifejezetten hagyományos, tradicionális magyar ételt szeretne fogyasztani, nyugodtan betérhetnek, mert talál ilyen típusú ételt is. Sajnos a vegetáriánusok nevében nem néztem meg felsorolást, mert sokkal jobban érdekelt Gabi beszámolója a hétvége eseményeiről. Szóval halálra pletykáltuk magunkat.

Az étterem belseje megtévesztő, mert ahogy belépünk, úgy tűnik, hogy pici a tér és kevés az asztal. Ez talán azért van, mert a tapéta színes, néhol sötétek a színek és a terem vége felé ott a pult és odáig már el sem akar az ember menni. Pedig érdemes, mert mögötte még vannak asztalok egy különösen berendezett beugróban.

Ma már tudom, hogy az étlap változó - elég sokan írtak az étteremről a neten - negyed vagy félévente teljes átalakítást végeznek rajta és új ízeket, formákat készítenek az emeleten található konyhában.

Sikerült választanunk és hogy ne korogjon a gyomrunk, friss pékárut hoztak vajjal előételként. Sajnos nem tudom, hogy helyben sütik vagy vásárolják, de nagyon finom volt (vagy már éhesek voltunk?), úgyhogy arra szavazok, hogy a konyhában sütik a kenyérkéket.

Rövid idő elteltével hozták a húslevesemet és asztaltársamnak a lencselevest polentával. A képen a lencseleves látható.

Nagyon érdekes, ahogy tálalják a levest, kihozzák a tányérokat a leves betétekkel és szép réz lábasban hozzák a levet, melyet ott a helyszínen, előttünk öntenek rá.

Nekem átlagos hús v. erőleves volt és hallomásból :) tudom, hogy a lencseleves is finom volt, de semmi extra.

Főételt én személy szerint nem fogyasztottam, de megkóstoltam a narancsbrullé-t, isteni volt. Több helyen olvastam, hogy nem valami finom, amit itt készítenek. Ezt szeretném megcáfolni, személy szerint nekem nagyon ízlett.

Az étteremben lehet menü -t enni, ami szerintem röhejes összegbe került, 890,- Ft, ami állt egy sütőtökkrém levesből és sült kacsacombból körettel. Láttam miközben kihozták a mellettünk lévő asztalhoz, óriási volt a comb.

Azt is több blogon olvastam, hogy mindig telített az hely és nincs soha szabad asztal. Ez valószínűleg az estékre vonatkozik, mert mi egyből kaptunk asztalt.

Az árak, nem olcsó, de ha figyelembe vesszük a stílust, a környezetet és a helyszínt, már nemis tűnt drágának.

Értékelés: 8 pont

ÉM-38

A péntek este szokásosnak indult, a nővérem sms-t küld mikorra menjek érte a suliba, hazafelé jövet beugrunk egy gyors étterembe és megvacsorázunk, hazaérünk és hajnalig beszélgetünk. Így indult, aztán abszolút nem így alakult. A város karácsonyi lázban ég, ami lefordítva annyit jelent, hogy mindenhol tömeg és iszonyatosan nagy dugók. Így a 18.15-ös találkozóra már 16.15-kor elindultunk és éppen odaértünk a megbeszélt időpontra. A két órás tötyögés az autóval az eddig sem sima idegrendszeremet csak még jobban összekuszálta, továbbá mindannyiunk egyhangúlag kijelentette, hogy szívesen enne egy meleg levest, egy kellemes étterembe. Ismét dugóban találtuk magunkat, úgyhogy arra jutottunk, hogy az Üllői úton becsordogálva az első étteremnél megállunk. Persze nem így történt, mert az első étterem inkább sörözőnek nézett ki.

Szóval így kerültünk a Zila Kávéház°Krisztina Cukrászdába, ami étteremként is működik.

Az étterembe a hűvös idő miatt a cukrászdán keresztül lehet bejutni, de a mindig és mindenhol jelenlevő főpincér készségesen kísért egy kellemes, csendes asztalhoz. Mivel az egyik terembe céges karácsonyi vacsorát tartottak, a sima hétköznapi vendégek a téliesített teraszon kaptak helyet.

Ahogy elfoglaltuk asztalunkat, rögtön ott termet a pincér, aki a vacsora alatt tisztes távolból figyelemmel kísérte, hogy ha bármi kívánságunk van, rögtön ott teremjen és teljesítse rendeléseinket.

Az étlap rengeteg ételt tartalmaz. Véleményem szerint mindenki tud fogára valót találni. Az ünnepek alkalmából külön menűsort állítottak össze. A vegetáriánusok végre nemcsak a rántott sajt és zöldségek között választhatnak, míg a megrögzött antialkoholistáknak sem kell az almalé mellett voksolniuk.

A étlap változatosságára jellemző, hogy mangalica, szürke marha alapanyagokból is dolgoznak a konyhán. Hogy az várakozási idő rövidebbnek tűnjön, a pincér kis sós kockákat hozott, melyek kéksajtos krémmel voltak megtöltve és retek csirával szórták meg.

A férjem szürke marha gulyást rendelt, tőle ez bátorságra vall, de nagyon finom volt. Mi családi hagyományokhoz hűen húslevest rendeltünk, amely igen erősre sikeredett és ez élvezhetettlenné tette. Itt kell pár szót ejtenem a tányérokról. A levest, ha nem csészébe kérjük óriási négyzet alakú, idétlen tányérba hozzák ki, amiből enni is nehéz, meg hülyén is néz ki. A fő ételt is ilyen tányérokban szervírozzák, de az valahogy nem tűnt annyira furcsának.

Nővérem meglepődve fedezte fel az étlapon, hogy borjú lábat is készít a séf, azonnal rendelt, mert nemcsak szereti, hanem a kamaszkorát idézte fel. Ezt az ételt csak ínyenceknek ajánlom, mivel a borjú inas lába van kirántva. Számomra ehetetlen és meg kell valljam gyomorforgató étel.

A férjem szárnyas nyársat rendelt, amit óriási tányéron tálaltak, sok-sok zöldséggel, kevés hússal. Fűszerezettsége, állaga megfelelő volt.

A karácsonyi étlapból választottam magamnak, halnyárs sült zöldségekkel és sült tökkel. Nem találtam kifogásolni valót az ételben, finom volt.

Desszertet nem rendeltünk, mivel az étlapon a cukrászda összes süteménye fel volt sorolva és a pincér javasolta, hogy inkább fáradjunk át a cukrászda részbe és látvány alapján válasszunk. Végül a cukrászdába fizetés után mentünk át és becsomagoltattuk a sütiket.

A vacsoráért 11.000,- Ft-ot fizettünk, tehát nem sorolhatjuk az éttermet az olcsó kategóriába.

Szeretném, ha mindenki megismerné a cukrászda által kínált különleges süteményeket.

Zila László mestercukrász által feltalált sütemény látható a honlapon is, lényege, hogy nem rétegesen helyezik a torta lapokra a krémeket, hanem szó szerint beletöltik. Van túrós, (kép) diósgubás, mákosgubás, (gyümölcsös töltelék), tokaji aszús (tokajis töltelék), sárgabarackos és vég nélkül sorolhatnám. Nem túlzok isteni! Sőt a honlapon olvastam, hogy sós tortákat is készítenek, libamájas, sajtos.

A sütemények, attól hogy különlegesek megfizethetőek: 400-450,- Ft/szelet.

Ezek a képek a süteményről már otthon készültek, úgyhogy egy kicsit megviselt.
Értékelés: 8 pont.

ÉM-37

Ez a bejegyzés nem igazán egy étteremről szól, hanem a bécsi adventi vásárról. Évek óta legalább fél napot rászánunk arra, hogy a igyunk egy Kinderpunsch-ot, azért hogy megvehessük a bécsi bögrét, együnk egy Kaiserwurst-ot és egy édes, csöpögős süteményt. Tapasztalataim szerint az édességben nagyon szeretik az osztrákok a giccses, édes, mézesmázos süteményeket az adventi vásárokon. Rengeteg helyen árulnak gyümölcs-nyársat csokoládéval leöntve vagy almát cukormázba mártva. Mindig elcsábulunk valami habos-babos süteményre, de kivétel nélkül csalódást okoznak a magyar ízlésünknek.

Az itt látható képek nem tükrözik az adventi vásár hangulatát, mert egy hétfő délelőtt készültek, 14 oC hőmérsékleten és a kevés vásárló-látógató 90%-ban magyar honfitársunk volt. Az adventi vásár hangulatán és szépségén sokat segít a hűvös idő, hiszen nő a Glühwien elfogyasztott mennyisége és a hétvége, amikor rengeteg a látogató (tömegnyomor). Amiben nem különbözött ez a nap a régiektől, a magyar honfitársaim előszeretettel kiabálnak az egyik árustól a kb. 20 méterre lévő másik árushoz, ahol a kiránduló társuk vásárol, felettéb fonotos kérdéseket kürtölve a nagyvilágba. "Hol vagy Erzsi? ; Hány óra?; Gyere Pistám, nézd ezt a kést., stb." Szinte minden ki van írva magyarul vagy ha nincs kiírva az árus tisztába van az alap szavainkkal.

Az itt látható sütemények nagyrészt megkóstoltuk, nem igazán ízlett.

Az osztrák lepénynek nevezett lángos, abban különbözik a miénktől, hogy laposabb és tömörebb, előre ki van sütve és fogyasztás előtt bedobják a forró olajba egy kis utósütésre.

A képen olvasható Debrezener (debreceni) egyáltalán nem hasonlít a nálunk ismert debreceni párosra.

A sült krumpli mellett látható vékonyka kolbász (enyhén csípős) betekerve tésztával, nos ezt nevezik deberzeninek. Forró olajban sütik ki és még melegen bekenik fokhagymás öntettel. Nem mondható finomnak, de éhes gyomor sok mindent bevesz.

Értékelés: 3 pont (bécsi adventi vásár)

ÉM-36

Az elmúlt időszakban igen sok étteremben megfordultam, de lustaságom felülkerekedett azon, hogy felrakjam a blogra. Be fogom pótolni, mert meglepődve, de örömmel tapasztaltam, hogy páran hiányolják a bejegyzéseimet. Köszönöm, mindenkinek!

Családommal jártunk a Major Panzió és Étterem -ben, (a fotókat innen töltöttem le) amely intézmény Hajdúszoboszlón található. Az interneten hosszas keresgélés után választottuk ki az éttermet, örömmel tapasztaltuk, hogy az étlap is megtalálható az oldalukon, így a választékot és az árakat is megismerhettük előre.

Az étterem a panziónak szoros része, ezért inkább az ott lakók veszik igénybe menü rendszerű étkezés keretében.

Amikor beléptünk, nem mondhatnám, hogy kitörő örömmel fogadtak bennünket, mivel így is sok volt a vendég. Főként német nyugdíjas házaspárok kötötték le az egyetlen pincért. Bennünket egy négy fős asztalhoz ültettek le, ami igen csak picinek bizonyult és kicsi asztalt még egy szárított virág kompozícióval is csökkentették.

A pincér asztaltól asztalig rohangált, néha megállt mellettünk, felvette az ital rendelést, hozta az étlapot és utána elfelejtett bennünket. Az étlap választéka igen nagy, bár a rendelés során kiderült, hogy nyugodtan megrendelhetem a mediterrán halas tekercseket, de kb. 60 perc mire elkészítik. Úgyhogy más ételeket választottunk.

A leveseket kb. 30 perc után hozták ki, de megérte a várakozást, mert nagyon finom volt. A pontos nevére nem emlékszem mit rendeltem, de tárkonyos, tejszínes csirkeraguként jellemezném. Ízletes volt, bár meglepődve tapasztaltam, hogy teli van csirkenyakkal. :(

A főételről nem ejtenék szót, mert az enyém borzalmas volt, tökéletesen elsózták. Ezt jeleztem a pincérnek, de nem volt ideje a reklamációmmal törődni, ez egy kicsit szíven ütött.

A pincér modortalansága után, kértük a számlát és távoztunk, árban közepes kategóriába sorolnám .

Értékelés: 3 pont.