Gofri és a férfiak

Régebben rendszeresen sütöttem gofrit, de mindig utáltam a sütőjét takarítani, rengeteg csöpögéssel járt, úgyhogy leszoktam róla. A sütő bekerült a beépített szekrény hátsó sarkában és több éve elő sem vettem, csak ha Mariann kölcsönkérte. Már többször említette a férjem, hogy enne gofrit, süssek gofrit. A múlt héten volt egy próbálkozásom, de nem lett valami fényes, végül feladtam, mert mindig beleragadt. Végül Norbi fejezte be és lelkesen közölte, jövő héten egy másik recepttel újrapróbálkozik. Persze ezt elengedtem a fülem mellett, de tegnap ismét szóba hozta, sőt ma reggel is. Gondoltam nincs mást tenni itt a vasárnap és gofrit kell sütnöm, végül bepróbálkoztam, hogy tőlem nyugodtan, de már az elejétől csinálja ő.

Kicsit elhamarkodottnak tűnt ez a kijelentésem, mert jó-jó, hogy a cukrot nem találta a szekrényben, de elég viccesen nézett ki, mikor a tojásokat akarta ketté választani. És mivel szerinte az édességekbe nem szükséges só, ezért a recept felolvasásakor ezt mindig átugrotta. Úgyhogy részlegesen besegítettem.

A kavarást nem vállaltam, neki kellett. És milyen jól döntöttem! Közölte, hogy ez egy kemény meló, nem is érti, hogy eddig miért nem sírtam és könyörögtem egy konyhai, de professzionális dagasztó gépért. Ekkor a szemöldököm kezdett felfelé szaladni és kérdőjelet formálni. De ne aggódjak, ez után megveszi álmaim gépét, csak bökjek rá, mert így nem lehet élni és a fakanál készletemet is felújítja, mert olyan mintha egy ceruzát fogna az erő vele marad és nem megy át a tésztába.

Ígérem azonnal beszámolok, ha tényleg megkapom a gépet.

Végül ez sült ki:

A recept:

50 dkg liszt, egy csipet só, 6 tojás sárgája és felvert habja, 5 dkg cukor ¾ liter tej, vanília cukor.

Ezeket összekeverjük és kisütjük. kb. 20 db lesz belőle. Figyelmeztetés! senki ne öntsön olajat a sütölapra, mert attól ragad bele a tészta.

Starbucks itthon

Egy szép vasárnapi napon – no nem olyanon, mint a mai, esős, ködös – elindultunk megkeresni a Király utcában egy üzletet, ami szerintünk bezárt kb. egy éve, de a neten többen állították, hogy újranyílt. Persze nem nyitott újra… Így aztán a Starbucks -ba kötöttünk ki.

Hónapok óta lázban égek, hogy Magyarországon végre Starbucks nyílik, az első a West End-ben, a második a Mamutban, a harmadik a Király utcában és tudom még fognak nyílni. Mindenáron el akartam menni a nyitás után, aztán az élet másfelé terelt, úgyhogy nem sikerült.

Vasárnap délelőtt a kávézó tömve volt, főleg turistákkal, pozitív, hogy az eladó beszél angolul. A pultos lány nagyon kedvesen elmagyarázta, hogy melyik méret mit jelent, mibe milyen öntetet kérhetünk, ettől függetlenül nehezen tudtam választani, mivel kávét nem szerettem volna inni, azt meg pontosan nem is tudtam, hogy forró csokit szeretnék-e.

Végül a forró csoki mellett szavaztam, menta öntettel. Látom, most mindenkit kirázott a hideg, de ízvilágra tessék az After eight-re gondolni. Norbi mogyorós csokit választott, csoki tortával, minta túl sok lenne a csoki nem?

A csokit, másnak a kávét egy „futószalag” fiú készítette, aki mindent megkérdezett még egyszer és ajánlotta a tejszínhabot, fahéjat, csoki szóratot. A papírpoharakra a rendelés felvevő lány ráírta a nevünket, bejelölgette a kívánságainkat, úgyhogy nekem már túl sok kérdés hangozott el.

Helyet csak a galériába találtunk, de az emberek folyamatosan jöttek, jöttek. Ha valaki éhes, tud még a sütiken kívül szendvicset is enni, teát, ásványvizet inni. Egyszer valahol olvastam, hogy a szendvicseket a Páholyszendvics szállítja ezekbe az üzletekbe.

Az árakról annyit, hogy nem tartozik a legolcsóbb kávézók közzé, 600,- forint alatt nem nagyon lehet semmit kapni, egy-egy normál méretű sütemény 700,- forint körül mozog. Amit mi kóstoltunk, arról nem zengenék ódákat, nem volt rossz, de szuper sem.

Palacsinta

A palacsinta receptet Eszter kolléganőmtől kaptam. Hónapok óta hordozza be az irodába a palacsintáját és mi mindig jóízűen pusztítjuk el. Viszont a receptet csak most tudtuk kihúzni belőle. No, nem azért mert nem akarta a titkot átadni, csak mindig elfelejtettük.

Ő mindig kerekre csinálja, nekem könnyebbnek tűnt a maci alakú tojássütő formában kisütnöm. Lényeg, hogy ez a palacsinta sokkal sűrűbb, mint a normál, úgyhogy kicsi amerikai típusút lehet belőle készíteni.

A RECEPT:

0,5 kg túró, 20 dkg liszt, 4 tojás, 2 teáskanál sütőpor, pici citromlé, pici citrom héj, pici cukor (én édesítőt használtam), 2,5 dl tej.

Mindent összekeverünk, kivéve, hogy a tojások fehérjét felverjük és azt keverjük bele a masszába. Ha túl sűrű, több tejet is lehet bele tenni.

Mi nagyon szeretjük, remélem másoknak is ízleni fog.

ÉM-58

Kép: innen

Több napos utunk során még az első nap voltunk Kőszegen. Ekkor ültünk be a Kulacs Vendéglőbe a sétáló utcán.

Gondosan próbáltunk eljárni, megnéztük több étterem kínálatát, elolvasgattunk a falon lógó étlapokat. Nem mondom, hogy a legjobb döntést hoztuk.

Azóta próbáltam a neten rákeresni a vendéglőre és találtam egy elég kemény és negatív kritikát.

kritika

Csatlakozom az előttem szólóhoz.

Tudom, hogy nincs turista szezon és ezért nemis vártuk el, hogy telt ház legyen, de mikor beléptünk összesen egy asztalnál ültek a dohányzó részlegen. Mi átvonultunk a nemdohányzóba, ami egy óriási szoba, szóval itt árválkodtunk egyedül.

Rövid tanakodás után – lemondtam a levesről!- kétszemélyes tálat rendeltünk, mondván éhesek vagyunk és van rajta vaddisznó gerinc, amit szerettem volna megkóstolni. Továbbá volt töltött pulykamell, rántott csirkemáj, serésszűz és vegyes köret. Gondoltunk itt pukkadásig esszük magunkat.

A rendelés felvétel után már éreztem is a sült olaj szagát és amíg ezen tanakodtunk érkezett egy másik pincér, aki ingatag lábakon fel akarta újból venni a rendelést. Mondtuk, hogy már rendeltünk, erre vizenyős szemeivel ránk nézet és imbolyogva távozott. Magyarul matt részeg volt.

Ekkor éreztem, hogy álljunk fel és meneküljünk, de mivel már a terjengő szagokból is érezhető volt, rendeltünk, nem akartam magunkat kínos helyzetbe hozni.

Kihozták a tányérokat, mindkettő csorba volt és a tálat. Sajnos a csirkemáj fagyasztott előre panírozott volt, ami érződött is rajta, a vaddisznót pedig nem tudtam megkóstolni, mivel chilis babot tettek rá, ami tönkretette. Azt már nemis említem, hogy a sült krumpli tiszta olaj volt.

Ettünk is, meg nemis és kértük a számlát. Ekkor megjelent újra az imbolygó pincér, hogy ellavírozzon a terítékkel.

A számla 4500,- Ft volt, mivel rendeltünk még salátát és teát. Az egész ebéd nem ért egy fityinget sem.

Értékelés: 1 pont azért mert be volt fűtve az iszonyat nagy teremben.