Törökország IV.

Törökországi bejegyzéseimet még nem fejezetem be, van még pár kép melyet szeretném, ha látnátok. Most viszont bemutatom az ottani rágót. Ez a rágó mojito-s, azaz mentolos, limeos, a rum érezhetetlen.

Barbi csak annyit mondott rá, mikor megmutattam, milyen jó, hogy már előre megrágták.

Megoldás ?

Szóval az álom kérdésre megkaptam a megoldást, pontosabban két megoldást is. Kedvenc és egyetlen unokahúgom utánajárt. Az előző bejegyzés megjegyzésében olvasható.

Most már csak ki kell választanom, melyik jelentés vonatkozik rám vagy a kolléganőmre??

Segítség, álmodtam!

kép: innen

Ritkán álmodok és még ritkábban emlékszem rá.

Kivéve most és szeretném tudni mit jelent, de nem találom a megoldást. Elolvastam egy csomó oldalt, de sehol nincs magyarázat.Bárki tud segíteni jelentkezzen.

Az álmom: egy kolléganőm trombitál szépen halkan, mi többiek meg hallgatjuk.

Vajon ez jelent valamit??

Búcsú

Mielőtt elkezdenétek olvasni a bejegyzést a teljesség kedvéért elmondom, hogy ez a búcsúztatás már több hete megtartottuk, de valahogy eddig nem volt lelkem feltenni a blogra. Telnek, múlnak az évek, az emberek jönnek-mennek az életünkben, vannak akik sokáig aktív részesei, vannak akik csak pár évig és vannak akik örökre.

A munkahelyen is így van ez, jönnek-mennek az emberek, ki nyugdíjba, ki más munkahelyre, ki szülni, ki meg csak kilép. De minden munkahelyen kialakulnak jó társaságok, mély barátságok, kiváló munkacsapatok. Így történt, hogy 10 év után el kellett köszönnünk egy kedves kolléganőtől, mert máshova ment dolgozni, más kihívást kapott az élettől.

Szóval villámcsapásként ért bennünket a bejelentés, hogy Réther Zsuzsa kolleginánk elhagyja cégünket és egy másik cégnél alakítja ki kis csapatát.

A búcsút a Zappa Caffe-ban tartottuk.

Ez az étterem a Mikszáth téren található és mivel belül teljes átépítés alatt áll, a téren kihelyezett asztaloknál lehet helyett foglalni. Eszter kolleginánk foglaltatott asztalokat és este hat körül elkezdett a csapat szállingózni. Szégyen szemre a meghívott érkezett leghamarabb – ezért elnézést- , de aztán mi is szépen lassan becsorogtunk.

Már többször elköszöntünk, személyesen, e-mailben, lélekben, de ezen az estén mégis sok-sok könny hullott és most éreztük, hogy új fejezetet kezdünk írni a MŰVI igazgatóságon.

Átadtuk az ajándékot – fekete Thomas Saboo karkötő óriás C betűvel – mindenki koccintott és megkezdődhetett a nyugalmasabb és kellemesebb társalgás.

Szia Zsuzsa, sok sikert!, jó munkát!, sok-sok örömet!

Törökország III.

Amikor megérkeztünk az idegenvezető azt mondta, itt Törökorzságban és ebben a hotelban három dolog miatt lehet az vendég beteg: - napszúrás, - fülgyulladás a medencei víztől, - a folyamatos evés.

A következő képeken meglátjátok mit is értett alatta.

Reggel 7.00-tól éjfélig lehetett folyamatosan enni. Az első két nap még ment is, de utána már kihagytuk az ebédet, néha a vacsorát.

Reggeli:

Itt amerikai palacsintát, rántottát, tükörtojást és sonkát sütöttek.
Saláta hegyek, nyersen és majonézesen, sajnos az oroszok miatt szinte mindenbe petrezselyem zöldet vagy kaprot tettek.
Aki nem találta meg a fogára valót, ehetett joghurtot, gyümölcsöt:
vagy akár olívát:
Délelőtt 10.00-ig lehetett reggelizni, de azután a medence mellett voltak kitéve a saláták,
egy-két főtt étel,
és a hamburger alapanyagok, melyet mindenki ízlés szerint rakhatott össze, továbbá ott sütötték a pizzát és a török húsos hasét.
Persze senki nem maradt szomjan, az édes szörpök mellett, tea, kávé, víz, koktél, alkohol, stb.
Az elmaradhatattlan yayik, mai joghurt és sós víz keveréke.

Érdekessége, hogy az alacsony vérnyomásúak nyugodtan ihatják, mert kifejezetten használ. Sőt aki orvoshoz kerül alacsony vérnyomással nem gyógyszert kap, hanem egy pohár yayikot. Az íze érdekesen sós, de szuper jó a melegben.

Délután 16.00-tól már csak süti, fagyi volt a vacsoráig. Az ebédet nem fényképeztem le, mert szinte egyezett a vacsorával.

A vacsora mindig valamely török hagyományhoz kötődött, de mindig volt európai étel is.
Ezt sajnos nem tudtuk kideríteni, hogy micsoda és nem voltunk elég bátrak megkóstolni.
Több száz csirkét grilleztek:
Mindig volt főtt tészta, sült krumpli, csirke nuggets a gyerekeknek:




Töltött uborka:




Ötletes mécses narancsból:

A desszertjeik igen édesek, csöpögősek a méztől, viszont rengeteg féle baklava létezik és a fügekrémnek nincs párja.

Éjszaka folyamatosan üzemelt a bár:
A színház részlegen este mini disco a kicsiknek:
Utána minden este valamilyen előadás a felnőtteknek:

Az előző bejegyzésbe kellett volna írnom, de most jutott eszembe, hogy a törököknél mindenki olyan nevet ad a gyermekének, amit éppen megálmodik. Ezért a Mustafa, Ali mellett rengeteg Kedd, Tenger, Tájfun, Kellemes Szellő, Tavasz, Ősz, stb. éli az életét. Továbbá, ha összetalálkoztok az Elég nevű személlyel, az azt jelenti, hogy a szülök már nem szeretnének több gyermeket.

Törökország II.

Az egy hét alatt kétszer voltunk kirándulni, az egyik utunk Pamukkaléba vitt, ami igen messzi van Managvat-tól, több száz km, ami több órás utat jelentett. Ahhoz, hogy lássunk egy világörökséget "szenvedni" szükséges, itt azt jelentette hogy több mint 5 óra volt oda és 6 óra a visszafele út, át a hegyeken, ahol éppen utat építettek, úgyhogy lezárások és makadám szerű utakon zötykölődtünk.

A látványért viszont megérte, de arról majd egy másik bejegyzésben.

Inkább arról szeretnék mesélni, hogy a hosszú út alatt mi mindent megtudtunk Törökországról, az itt lakó népekről, mentalitásukról.

Az első és legfontosabb, hogy a törökök nagyon szeretik a hazájukat, nagyon tisztelik az életet és hitük szerint szükségét érzik, hogy valamit adományozzanak. Pl: a szálloda tulajdonosa az árvaháznak adja a Selge Hotel összes profitját, persze van más vállalkozása is.... Az hogy muzulmánok, nagyon természetesen élik és nem mindenki tartja be a ramadánt, legalábbis a nyaraló területeken, fentebb északon betartják. Rengetegen dohányoznak, a lakosság 70 %-a, viszont nagyon kevesen isznak alkoholt, imádnak étkezni és számukra az idő nem az a fogalom, mint nekünk. A lakosság számát nem igazán lehet meghatározni, akárhol olvastam, mindenhol más számok voltak leírva, kb. 72 milliónyian vannak, melyből csak Istanbulban 12 millióan élnek. A lakosság összetétel igen jó, mert rengeteg a fiatal, a vezető korosztály a 28-35 évesek, ők vannak legtöbben, ma már sokan tovább tanulnak ezért a fiatalok 2-3 gyermeknél megállnak, de keleten, eldugottabb helyeken még mindig 5-6 gyermek születik egy családban.

Nagyon fontos számukra a múlt és a múltból maradt örökségek, ezt törvénnyel is védik, úgyhogy ha találnak egy régi romot, azonnal megőrzik, tilos mellé építkezni, gyárakat telepíteni.

Ami még fontosabb számukra az a törökök atyja Mustafa Kemal Atatürk.

Fotó:innen

Mindkét fotón ő látható, a másodikat a szállodában készítették.

Valószínű, hogy ő volt az aki Törökországot közelebb tolta Európához, nagyon kemény intézkedéseket hozott a 20-as években, aminek persze sok ellenzője is volt.

A legfontosabb, hogy ketté választotta a politikát a vallással, így köztársasággá válhatott az ország, eltörlésre került az oszmán szultánság.

Az arab írást megszüntette és bevezették a latin abc-t. Bevezette a kötelező oktatást, hogy mindenki végezze el az általános iskolát, megreformálta a felsőoktatást is, és a nők is tanulhattak tovább.

Eltörölte a több nejűséget, mindenkinek csak egy felesége lehet, továbbá már nem csak a férfiak válhattak el, hanem a nők is.

Bevezette a vezeték nevet, mert addig mindenkinek csak keresztneve volt, (pl: Ali, Mustafa, Hadszn, stb.) talán annyival kiegészítve, hogy Mustafa Ali fia. De a 30-as évektől már mindenkinek volt vezetékneve.

A nők általa hamarabb kaptak szavazójogot, mint Franciaországban vagy Svájcban.

És az ő irányítása alatt vezették be a Gergely naptárt.

Elég jó külpolitikát folytatott, mely során egyesével egyezett meg az országokkal, ennek a jótékony hatásai még ma is profitál a törököknek.

Persze azért ő sem volt tökéletes volt két nagy szenvedllyé az ital és a nők.

Meglepő, hogy egy ember két évtized alatt, mi mindent próbált elfogadtatni népével, ma nincs egy város, egy falu, ahol ne lenne egy Atatürk szobor, Atatürk tér, Atatürk utca.

Természetesen nem csak a történelmével ismerkedtünk meg, hanem, hogy mi mindent találtunk, amit itthon nem ismerünk.

Tudni illik, hogy itt minden pisztáciás, a képen is látszik, hogy mennyi féle csokoládét dobnak piacra, ami a zöld csonthéjassal van töltve. Sőt ettünk magnum jégkrémet is, ami pisztáciás volt. A mogyorókrémet fogkrémes tubusban árulják :).

Középen a kis tálkában fekete szezámmag van, amit eddig nem ismertem, mikor rákérdeztem Gabi barátnőmnél, akkor teljesen természetesen közölte, hogy igen, ő szokott fekete szezámmagot az ételeire szórni. Hát... Szóval ezek a kis magocskák valami különös ízvilágba utaztatják az embert, főként péksüteményekre szórják.

Nemzeti italuk a RAKI, ami ánizs pálinka és ha vizet öntünk a rakira, olyan színe lesz, mintha tejet innánk.

Meg kell említeni a lebilebi-t, azaz a csicseriborsót. Nemcsak köretként használják, hanem pörkölik is és úgy fogyasztják, mint mi a sós mogyorót.

Nagyon sok gránátalma ültetvényük van a narancs, alma, körte, mogyoró mellett, így mindent lehet gránátalma ízbe kapni, dobozos üdítőt, teát, szörpöt, édességet.

A kép oldalán látható sárga üvegben 70 fokos alkoholos "arcszesz" található, a melegben mindenki izzad és szagosodik. Na ezt a folyadékot lögybölik magukra, mely kapható citromos, rózsás, stb illatokban.

A lenti képen látható a szultán kenyér nevű édesség, ami szénhidrát bomba, zselés- szirupos kockák, bennük mogyoróval, pisztáciával, mandulával, csokival. Magát a zselét is ízesítik, találkoztunk narancsossal, citromossal, tejessel, kávéssal, rózsással, kivissel, málnással és még sorolhatnám. Egy kocka vagy tekercs kb. 3 napi adag.

Ami még érdekes, hogy minden török beszél valamilyen nyelvet a törökön kívül, főként oroszt, hiszen ők látogatnak el ide legtöbben, persze az angol is megy nekik, de németül sem vesznek el, s ha kell lengyelül, szlovákul, magyarul is tudnak szavakat.

Viszont a török angol egy kicsit más mint a normál angol, feliratokon lehet észrevenni: Cold Bear, azaz hideg medve a Cold Beer - hideg sör - helyett. A szállodai bejelentő lapon a children helyett (gyerek), a chicken (csirke) szerepel. Hát ez a türkish english.

Törökország

És IGEN, szerencsésen megérkeztünk, minden oké, szóval hazatértünk a nyaralásból. Idén követtük a divatot és Törökországba utaztunk. Mivel most nem készültünk "időben" a nyaralásra két hét alatt kellett eldönteni, egyeztetni, befizetni, utazni és szinte vissza is térni.

Az én nyaralási célpont keresőm nem így működök, már hetekkel a tervezett idő előtt el kezdem válogatni a szállodákat, elolvasom a fórumokat, utána áttérek a német oldalakra és megnézem nekik mi a véleményük, szóval nem megy gyorsan, viszont eddig bevált. Mivel az idő rövid volt, továbbá, ha beírtam a keresőbe a Törökország - nyaralás, - hotel, stb. szót millió infot dobott ki, úgyhogy segítséget kértem és Zsuzsa kolléganőm közvetítésén keresztül megismerhettem Egressy-Horváth Anitát, aki 100%-os szolgáltatást nyújtott. Válogatott a szállodák közül, figyelte a kívánságainkat és a bugyuta kérdéseimre is tök komolyan válaszolt. ( www.rekordtours.hu )

Szóval ő és az idő - mivel úgy vitték a török utakat, mint a cukrot - találta ezt a szállodát. Ma már tudjuk, hogy nagyon jó választás volt.

A szálloda több száz szobás komplexum, mindenhol légkondicionált és mindenhol maximális a kiszolgálás.

Több nyaralótól hallottuk, hogy az idegenvezető megmondta, hogy mennyit adjanak a takarítónőnek, a pincérnek, hogy megfelelő, európai kiszolgálást kapjanak. Nekünk ilyen nem volt, minden nap ki volt takarítva, beágyazva, egy két hattyú hajtogatva törölközőből, fel volt töltve a mini bár.

Azt is hallottuk, hogy nem volt változatos más szállodába az étel, nem volt baklava !!, 2-3 édességet szolgáltak fel, nos én egy külön bejegyzést szánok a szállodában készült ételekről, mivel annyira rengeteg és változatos volt.

Bennünket arról tájékoztatott az idegenvezető, hogy ebben a szállodában a legnagyobb probléma és betegség forrás az ultra all inclusiv étkeztetés, mert mindenki halálra eszi magát.

Érdekesség, hogy a szálloda tulajdonosa, ezen vállalkozásnak eredményét minden évben törökországi árvaházaknak ajánlja fel.

A szálloda besorolása ***** csillag, 70%-ban oroszok nyaralnak itt, a többi német, holland, kazah, osztrák, szlovák, lengyel turista, és nekünk magyaroknak 2 szoba jutott. :) Be kell vallani, hogy mi azért is éreztük jól magunkat, mert nem hallottunk minden honnan magyar szót, nem szólítottak meg úton útfélen. Szerencsére a törökök jó nyelvérzékkel rendelkeznek, úgyhogy folyékonyan beszélnek angolul, oroszul, németül, lengyelül.

Ezek a képek nem tükrözik a szálloda monumentális méreteit, de hat emeletes komplexumot kell elképzel, több ezer vendéggel egy - egy nap.

Több medencéje van, külön gyerekeknek, nyugalmat kereső felnőtteteknek, bulizásra vágyó fiataloknak.

Az animátorok egész nap szórakoztatták a vendégeket, reggel, délután vízi torna, step aerobik, tánc tanfolyam, vízilabda, röplapda,a fiúknak, különböző bohókás vizes játékok, kvízek, piciknek mini - disco, ugráló vár, esténként a színház részlegen egy-egy előadás, egy -egy zenekar.


Persze ne feledkezzünk meg a tengerről sem:

Szóval összegezve érdemes kipróbálni a szállodát, persze hátrányként kell megemlíteni, hogy a szálloda a várostól messze volt úgyhogy csak a szemben lévő bazárban lehetett kószálni. Mi a szálloda kapun belül olyan jól éreztük magunkat, hogy nem nagyon vágytunk ki a piszkos utcákra.

A kapukon belül minden megtalálható, ajándék boltok, vízipipa szalon, fodrászat, hamam - ezt mindenkinek ki kellene próbálnia egyszer az életben. A hamam a török fürdő, kényzetető 2 óra, amire szerintem mindenkinek szüksége van.