ÉM-44

A fotót innen kölcsönöztem: www.chew.hu

Péntek esti szürkületben, zuhogó esőben csorogtunk a Hungária körúton kifelé Budapestről, közben azon beszélgettünk a férjemmel, hogy hova is menjünk vacsorázni. Mellékesen megjegyzem, a dugó, az eső, a hűvös idő az ő idegrendszerét sem simogatja, úgyhogy mire elértük a nővérem suliját, ahol felvettük, kezdett türelmetlenné válni. Visszacsorogtunk a városközpontban, hogy egy olyan éttermet látogassunk meg, amelyiknek fő profilja a humusz. A körúti csordogálásban nővérem a beszélgetés közbe felolvasgatta az éppen mellettünk elhaladó éttermek cégtábláit. Egyszer csak felkiáltott: Török Étterem, Starkebab . Röviden és tömören, kerültünk még egyet a dugóban, az eső tovább esett, a férjem idegpályái kezdtek csomósodni, úgyhogy visszatértünk e „gyors étteremlánchoz”.
Ahogy belépünk egy hosszú melegítőpult fogadja a vendégeket és máris fiatal lányok egyen pólóban kérdezgetik kissé türelmetlenül, sikerült –e már választani. Természetesen nem sikerült.
Hiszen még a kínálatot sem láttuk, sőt az esernyőnk csöpög, szeretnénk letenni. Egy asztalnál lepakoltunk, visszasétáltunk –ekkorra már több pultos lány is ránk akart csapni, hogy ugyan sikerült-e már választani? – és lassan, komótosan elkezdtük nézegetni a kínálatot. Választhattunk gyros, pizza, többféle marha, baromfi, magyaros, török ételekből, rengeteg feltétből, salátából. A választás nehezen ment, de sikerült, nővérem inkább magyaros ételre szavazott, én pedig török pizzát ettem (ezt az étet még soha nem kóstoltam, de igen finom volt) Ezután jöttek a baklava sorok, pudingok, krémek, sült tejberizsek. Mire a pénztárhoz értünk, már közölték is a vételárat, hármunk étele és itala összesen 4700,- Ft. volt. Egy – egy főétel az egyszerűség kedvéért 1000, - Ft egységesen, feltéttel v feltét nélkül is.
Az étel átlagosan ízletes volt, a csirkemell (nővérem étele) száraz volt, a sült krumpli köretnél érződött az édeskés íz. (valószínűleg fagyott volt). Norbi marhahúsos ételt evett, ami szerinte kellemesen fűszeres és megfelelő volt. A baklaváról semmi extrát nem lehet megemlíteni, átlagos.
Maga az étterem kicsit giccsesen berendezett, a lilák, rózsaszínek dominálnak, az asztalok sorokban állnak, tömegétkeztetésre beállítva. Egy fiú alkalmazott folyamatosan azt figyeli, mely asztaloknál állnak fel hogy azonnal rendet tegyen, elvigye a szennyes tányérokat, letöröljön. Látszik, hogy folyamatosan az egész étkezőrész tisztán van tartva.

Értékelés: 4 pont.

Bocsika

A nővérem közölte soha sem ejtettei ki, hogy földiparadicsom!!! FÖLDICSERESZNYÉ-t kiáltott. Azóta tájékozódott és igaza lett, zölden tényleg mérgező a növény. Azonnali helyreigazítást követelt.

A növényke amúgy a burgonyafélék családjába tartozik és Dél-Amerikából származik.

Torták

Pár hét alatt állandó vásárlói lettünk a Zila Cukrászdának, melyről már írtam.

Folyamatosan teszteljük a finomabbnál finomabb süteményeit. Mikor nézem a kínálatukat, mindig megakad a szemem a sós típusú tortákon. Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy a szülinapomat libamájas tortával fogjuk megünnepelni. Sutba dobjuk a családi hagyományokat ( feketeerdő torta, csoki torta stb.) SÓS íz világ lesz. Ezen ötletemet megosztottam a férjemmel, aki közölte, hogy ő bizony nem hajlandó a családi sütizésen részt venni, ha májkrémes kiflit kell ennie. Családi háborút elkerülvén rendeltem egy madártej tortát is. Be kell vallani az egész családom tisztes távolságból nézegette a tortát és nővérem megállapította, a díszítés (földi paradicsom - tuti nem így hívják, mert nem találtam meg a neten) mérgező. Ettől kezdve már senki nem nagyon akart enni belőle, végül felvágtuk, megkóstoltuk, megállapítottuk, hogy többet ilyet nem kell venni és megettük a madártej tortát.

ÉM-43

Ma délelőtt, mikor beléptem a kolléganőm (H. Barbara) irodájába, halkan megjegyezte, hogy már elég régen nem történt bejegyzés a blogba. Elsőre elkezdtem magyarázkodni, idő hiányra, fényképezőgép hiányra fogtam. Már-már az a feltételezés is végigfutott Barbiban, hogy nem voltunk étteremben.
Sajnos be kell vallani, a kérdés jogos, étteremben voltunk, de nem írtam róla.
Januárban a kollégáimmal egy oktatáson vettünk részt Cegléden a Aquarel Hotelban .
A képeket innen kölcsönöztem.

Általában, miután vezetőim kiválasztják a helyszínt nekem jut a feladat, hogy megszervezzem a több napos rendezvényeket. Ilyenkor több igényt is ki kell elégíteni például: a vegetáriánus kollégák is jól lakjanak, az első nap több legyen az aprósütemény kávészünetkor, mert a kollégák messziről jöttek, ki-kivel legyen egy szobába, hogy ne sérüljenek beosztások, személyiségek, van aki nem alszik franciaágyban, van aki fürdőkádat szeretne, meddig legyen nyitva a wellnes részleg, elég light üdítő legyen a szünetekben, az étkezések során elégedetten távozzon, aki szereti a kiadós ételeket és az is aki csak kímélő ételeket fogyaszt. A kéréseknek, mikor 60 ember egy helyre van két napig toborozva persze itt még nincs vége, de nem sorolom tovább.

Több szállodával volt már kapcsolatunk, de itt elég jól viselték a kívánság listánkat, sőt nagyon-nagyon segítőkészek voltak. Nagyon sokat köszönhetek Horvát Nikolettának, aki nem csak az előkészületeket, hanem az ottlétünket is megkönnyítette a szálloda részéről.
A hotel **** -os és a honlapjukon található képek a valóságot tükrözik. Rugalmasak és készségesek voltak, bírták a nyűgös vendégeket, mindig mosolyogtak és minden gördülékenyen ment. Meglepő volt számomra, hogy 30 év feletti hoteldogozóval nem találkoztunk.

A menűsort már előre kiválasztottuk, minden esetben volt benne kétféle leves, hal, sertés, marha, csirke, kacsa/liba, rengeteg köret, rengeteg saláta és többféle desszert.

Többek szerint a sült kacsacomb aszaltgyümölcsös pároltkáposztával nyerte el győztes címet, én viszont a tésztasalátára és a BBQ csirkére szavazok. A levesek átlagosak voltak, a halak finomak. Minden kollégám talált a fogára valót. A desszert sajna csapnivaló volt, mű színű és mű ízű. Az összképet ez eléggé lerombolta.

A reggeli is fincsi volt, nagyon szeretem, amikor előttem sütik meg az omlettet és keverik bele a zöldséget, sonkát. Sajnos a omlett készítés helye igen eldugott, így csak véletlenül fedeztem fel, a férfi kollégáim nagy bánatára. Ők már vígan reggeliztek és teletömték hasukat, mikor én álmos szemekkel elkészítettem a tojásos reggelimet, ők pedig folyamatosan a melegítőpultról csemegéztek, pontosan háttal a tojásnak. Már többször említettem, hogy a kávé aromája, illata nagyon fontos nekem, sőt utazok a jó kávéra. Ebben a Hotelben nem sikerült ízletes, finom kávét innom, sőt meg sem sikerült innom, amit kikértem. :(

Értékelés: 6 pont