2010. június 30., szerda

ÉM-52

Hétvégén egy igazán unalmas és lehangoló diplomaosztón voltunk. No nem azért mert nem örülünk, hogy az unokahúgom diplomás lett, (ennek a ténynek nagyon örülünk), hanem mert a főiskola megszűnése / összevonása miatt a rektorok, tanárok összehoztak egy temetést. A vége felé már ott tartottam, hogy felállok és közlöm a friss diplomás fiatalokkal, hogy HAJRÁ! előttetek az élet, mindent bele!! Persze ezt nem tettem meg.
A diplomaosztó után lógó orral - még az eső is esett - elindultunk egy éttermet keresni és így találtunk rá a Nagylaposi Birkacsárádára. Kicsit dévánkoztunk, hogy bemenjünk -e mert régebben rossz híre volt.
Nagyon sokat változott, mert pár éve egy gazdálkodó család vásárolta meg, alakította át és vette kézbe a konyhát.
Ahogy beléptünk, már mosolyogva fogadtak és rögtön egy asztalhoz vezettek bennünket.
A berendezés kissé túlságosan folklór, mindenhol birkákról stilizált képek, kékfestőre hajazó terítők, stb. Az asztalnál, mindenki kapott egy A3-as laminált lapot, melyeket alsótagozatos rajzai díszítettek, a család farmjáról. Nagyon kedves gesztus, bár a népies stílusba nem illett bele. Ezek szolgáltak terítőnek, persze nővérem és anyukám, szakmáikhoz hűen, rögtön elkezdték elemezni a rajzokat. Nővérem pillanatok alatt kiszúrta, hogy a rajzokon, hol segített be felnőtt.
Megkaptuk az étlapokat, elcsendesedtünk és elkezdtünk válogatni, a kínálat bőséges és változatos volt.
Rengeteg étel mangalicából és szürke marhából készül és még a vegák is találkozhatnak sült kecskesajttal a rántott sajt helyett.



Idény ételek is találhatók az étlapon, nagybetűkkel kiemelve a házi bodza szörp, be kell vallani nem volt valami csúcs szuper.
Az ételek kárpotóltak mindenért, gyorsan hozták a folklór tányérkákban, a szakács háziasan főz, az adagok tökéletes méretűek.


A desszertről nem tudok mit írni, mert igen szegényes a kínálatuk, főként palacsinta....

A felszolgálok aranyosak voltak és gyorsak, bár vendég sem volt sok. Ha nem esett volna az eső, akkor a hangulatos teraszon is lehetett volna étkezni. Családbarát az étterem, a terasz mellett a gyerekeknek homokozó és játszótér van kialakítva. Az éttermet nem lehet drágának mondani, mivel hatan ettünk és így fizettet a sógorom 15.500,-Ft-ot. Ehhez hozzátartozik, hogy nem ettünk desszertet és nem ittunk alkoholt.

Értékelés: 5 pont

2010. június 27., vasárnap

Esküvő VI.

A teljesség igénye nélkül, feltettem egy pár fotót a vendégekről. A képeket én készítettem, úgyhogy előfordul, hogy az élesség, a fényerő, stb. nincs tökéletesen beállítva.

















"Apa és anya az ifjú pár"

Esküvő V.

Meglepő, de egy hét alatt több mint 500x kattintottak az oldalamra, nem aratom le a babérokat, mert tudom nagyon sok ismerőst, kollégát érdekel a Dalmáék esküvője. Több megrovást kaptam, hogy miért a díszítést, vagy a virágokat rakom fel, mert a vendégsereg, az ételek jobban izgatják a kiváncsiskodókat. Bevallom, úgy terveztem, hogy időrendi sorrendbe haladok, szépen bemutatva mindent. Nos ez nem valósul meg, mert most a végével folytatom, a pergelt tortával, minden esküvő sikeres szereplőjével. Ezt a tortát ajándékba kapták és mindenki nagy bánatára és örömére egy hús klopfolóval (potyoló) 2 másodperc alatt megölték.


A torta nagyon fincsi volt.

Brandy

Brandy 8 hetes törpe uszkár, akit nagyon megkedvelt a családunk. Dehát lehet őt nem szeretni?



2010. június 23., szerda

Esküvő IV.


A mai napon Dalmától megkaptam a jogokat, úgyhogy hivatalosan is átadta a férjem a fotókat! Feltettem egy párat.









Brandy II.

Brandy Hajdúszoboszlón született egy nagyon kedves családnál, a lányok akik nevelték, míg hozzánk került, rengeteg képet készítettek. Kettőt feltettem, mert olyan mint egy plüss állatka.

2010. június 22., kedd

Esküvő III.

Ebben a bejegyzésben a képeket nem a férjem készítette, hanem Atilla testvére Zoli. Jelenleg Norbi fényképeit nem használhatom, mert éppen a dvd-t készíti és nem jutok hozzájuk. Viszont nagy örömre (Dalma örömére is) sokan olvassák és várják a képeket az esküvőről.

Minden esküvőn az első lépések a szervezés után az öltözködés. A Sipító Pihenőparkban, ahol az esküvő volt, szétszórva faházak állnak, melyben a vendégek felfrissülhetnek, öltözhetnek, pihenhetnek. Egy ilyen faházban készülődött a leendő pár.
A vőlegénynek külön nem jár öltöztetőnő, marad a leendő feleség:


A megerőltető feladat után jön a megérdemelt cigaretta.

Dalmának a sógornője Andi segített öltözni.

Na és persze a vőlegény is aktívan részt vett a munkába:
A segítők:
Andi
George, a fodrász
Fotós és a vőfély, Zsolti, aki végigvezényelte az egész lakodalmat.