Recept

A pogácsa fénykép következménye, hogy le kell írnom a receptjét is. A www.sütigyar.hu -ról töltöttem le.

Hozzávalók:

60 dkg liszt,

25 dkg margarin,

25 dkg túró,

1,5 dl tej,

1 ek cukor,

4 dkg élesztő,

1 ek só,

3 tojássárgája,

1 dl tejfől,

15 dkg trappista sajt.

A recept (túrós-sajtos pogácsa), 10 dkg sajtot ír, én már az elején elrontottam, mert tejfölből többet tettem bele, ezért a lisztet is növelnem kellett, egy szó mint száz a sajtot is növeltem.

Elkészítés:

A langyos, cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. A liszthez hozzáadjuk a sót, a margarint és összedolgozzuk. Hozzáadjuk a kifacsart, áttört túrót, az élesztős tejet, a két tojássárgáját és a tejfölt. Jól összegyúrjuk, cipót formálunk belőle és letakarva fél óráig kelesztjük. Közben a sajtot lereszeljük. A tésztát 3 mm vastag téglalappá nyújtjuk, megszórjuk a reszeltsajt kétharmadavál és lazán feltekerjük, mint a rétest. Letakarjuk és 1 órát kelesztjük. A megkelt tésztát 2,5-3 cm vastagságúra kinyújtjuk. Tetejét megkenjük tojássárgájával megszórjuk a maradék reszelt sajttal és pogácsaszaggatóval kiszúrjuk. Kisütjük előmelegített sütőben.

ÉM leértékelés

Vannak hetek, amikor nem írok egyetlen étteremről, élményről sem. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem eszünk vendéglátóhelyen, csupán rendszeresen térünk vissza kedvenc helyeinkre, amiről nem írok még egyszer. A mai napon viszont olyan „sérelem” ért bennünket, hogy meg kell osztanom a nyilvánossággal.

Mielőtt leírnám a konkrét esetet, válaszolok egy fel nem tett kérdésre, de tudom, hogy kolléganőim (H. Barbi és D. Andi) hétfőn ezzel várnának. Írtál reklamáló levelet? Nem, nem írtam, mert ne m találtam az étterem weboldalán rá lehetőséget. Továbbfűzve, elég reklamálós típusú ember vagyok, az aki nem hagyja annyiban, megírja, leírja, megmondja. Kaptam ezért már hideget, meleget.

Tegnap barátnőmmel Emőkével elhatároztuk, hogy kettesben töltjük a szombat délutánt, élvezzük a napsütést, kibeszélünk mindent magunkból és a nap megkoronázása képen a Vapiano –ban eszünk.

Az újabb étterembe mentünk a Bécsi útra, amint beléptünk megkaptuk a kártyákat (ezekre rögzítik a fogyasztást, mint egy bankkártya) és beálltunk a saláta sorba rendelni, közben még a salátához kértünk extra feltétet, pulykamellet. A kártyalehúzást nem is figyeltük, mert mindig elbűvöl bennünket, ahogy a salátát összeállítják. Tovább álltunk a pizzás részleghez, hogy a tonhalas pizzát is megrendeljük. Közben eszembe jutott, hogy a zöld teájuk milyen isteni, úgyhogy a salátás pultnál még azt is kértünk. (narancsos-mézes) mindenből egyet, mondván megosztozunk és így mindent meg tudunk kóstolni.

Mialatt ettünk, észrevettem, hogy a közelünkbe lévő üveg szobába készítik a pasta-t, géppel, házilag. Ámulva figyeltük a tésztakészítő hölgy tevékenységét. Éhesek ugyan már nem voltunk, de a panna cotta.t semmi képen nem akartuk kihagyni. Elfogyott!!! Így maradt a tiramisu és a crema di fragola (epres mascarpone). Az édesség mellé adott kanalat vissza kellett vinnem, mert mosatlan volt és ott figyelt rajta az előző vendég tejszínes krémje. Elnézést kértek.

Fizetéskor lehúzták a kártyákat és beütötték a gépbe, be kell vallani mi voltunk a figyelmetlenek, mert megbízva a dolgozókba, a rendszerbe és magunkba automatikusan fizettünk. Röpke pillanatra átfutott az agyamon, hogy kicsit megdrágult az étterem, de el is hessegettem. Vidáman indultunk haza, tovább csodálkozva azon, hogy 20 fokot mutat a hőmérő és mennyire szikrázik a napsütés.

Emő otthon jött rá, hogy a salátát és az extra feltétet kétszer számolták.

Hazafelé menet láttam, hogy a napot sötét, gonosz felhőcskék takarták el.

Pogácsa

Megsütöttem életem első pogácsáját. ....

ÉM-49

A Vodafone Székházban lévő étterembe egy okból járunk. A PASIK. Ez a gyorsétterem kifejezetten gyűjti a jobbnál-jobb fizimiskájú pasikat ebédidőben. Töredelmesen bevallom kolléganőimmel együtt, hogy az étel itt egyáltalán nem érdekel bennünket, sőt a napi kínálat sem, az árak sem és hajlandóak vagyunk sorba állni is.

Amikor rossz napunk van vagy csak legeltetni szeretnénk szemünket, összefogunk és négyes csoportokban átvonulunk az étterembe. Figyelem, ha 12.00-ig nem foglaljuk el a megfelelő megfigyelő helyet, akár ne is próbálkozzunk, mert más hölgycsapatok örömmel megteszik helyettünk.

A gyors étteremnek lehet, hogy van neve, mi persze nem tudjuk, mert az sem érdekelt még soha bennünket, egyszerűen „vodafone”-nak nevezzük. Modern és minimál stílusban van berendezve, letisztult formák, barna színvilággal, fa székekkel. Az árai gyors éttermekhez képest igencsak magasak, egy ebédet kb. 1600,- Ft-ból lehet kihozni. A kínálata elég bő, mindenki talál a fogára valót, aki a magyarosat szereti, aki vega, vagy csak egy levest szeretne enni. A savanyúságok árai már-már felháborítóak.

A felszolgáló lányok egyen pólóban kínálják az ételeket az üvegpult mögül, néha egy unott arcú kifestett hölgy vonul be a pult mögé – valószínűleg étteremvezető – és különböző utasításokat add beosztottjainak. (persze utcai ruhában, semmi munkaruha!). Az ételek ízvilágáról semmi különöset nem lehet írni, mint egy gyors étteremben, válassz menüt, egyél gyorsan, ne törődj az ízekkel.

A neten olvastam, hogy a konyhát egy világhírű és profi csapat építette be.

Szóval nem a jó konyha miatt járunk ide….

Értékelés: 2 pont.

ÉM-48

Kép: innen/

Minden év tavaszán hivatalosak vagyunk a Bagolyvár Étteremben . Az egyik partnerünk itt tartja a szezon előtti tárgyalását. Megértem, a hely alkalmas, hogy nyugodt, kellemes környezetben gondolatébresztő beszélgetést folytassunk. Természetesen a megbeszélés egybekötve egy finom ebéddel és az előző év történései, érdekességei válnak desszertté.

Az étterem belülről patinás, múlt századot idéző berendezésével, kellő magabiztosságot, nyugalmat ad az embernek. Az étterem egy nagy helyiségből áll, tavasztól viszont a terasz is üzemel, amely a múlt századi visszatekintést kis romatikus köntösbe burkolja. Bent csend, enyhe homály és hűvösség fogadja a vendéget.

Idén túl hamar érkeztünk és még a pincér hölgyek a napi megbeszélést tartottak, de gyorsan összekapták magukat és azonnal elvették kabátjainkat, az asztalunkhoz vezettek és nem tolakodóan, hanem udvariasan körbetáncoltak bennünket. Az étlap számomra zavaros volt, pontosabban nem nagyon tudtam eligazodni rajta, hol magyarul olvastam, hol németül, hol angolul, de nem találtam benne a rendszert.

Azóta megnéztem a honlapján és kiderült, hogy nemcsak az étlap hibás, hanem én is, kevés ételt készítenek a konyhán, amely pár oldalra is elfér. Ne értsen félre senki, szeretem, ha egy konyha nem kínál sok ételt, mert így az étlapon szereplőket alaposabban tudják elkészíteni, folyamatosan tudják tökéletesíteni.

Választásom sajtos bundában sütött csirkemellre esett, zöldséges rizzsel. Páran borjú bécsit rendeltek (ekkor eszembe jutott, nekem is ezt kellett volna, hiszen már tavaly is láttam milyen jól néz ki, persze vendégként én kezdtem rendelni, úgyhogy idén is lemaradtam róla…) A borjúhoz íncsiklandozó salátát szolgálnak fel, melyért mindig csorog a nyálam.

A beszélgetés tovább folyt, meghozták a rendelést, kb. 20 perc alatt és mindenki elmerült az ételek fogyasztásában, gondolataiban, ízek harmóniájában. A rendelésem ettől függetlenül megfelelő volt, de folyamatosan szemeztem a mellettem ülő salátájával. A pincér hölgyek észrevétlenül cserélgették a tányérokat, hozták az újabb ételeket, töltötték a poharakat, nem voltak tolakodóak, nem tettek fel állandóan kérdéseket.

Az étterem árai nem tartoznak a középkategóriába, inkább magasnak számítanak.

Kép:innen

Értékelés:7 pont

ÉM-47

kép: innen

Az, hogy a eljutottam a Claro Bisztroba, annak köszönhető, hogy Dalma kolléganőm férjhez fog menni. Nem, nem ebben az étteremben, de a meghívók átadásának ezt a helyszínt szánta. Kicsit vonakodva mentünk el, arra gondolva miért nem kapjuk meg csak simán az irodában? A válasz – most már utólag tudom – nagyon egyszerű, a hangulat teljesen más, még akkor is, ha egy hideg, esős délután, nyafogva vonultunk át a Ráday utcába. Mikor beléptünk, megcsapott bennünket az esti hangulat, már-már péntek esti?, mindenki lelkesen rendelt. A fiúk viccelődtek, a későn érkezők is befutottak és az asztalköré gyűltek. Volt aki forralt bort rendelt, volt aki bort, volt aki koktélt, röviditalt, üdítőt, a hangulat javult, az érzések simultak. A beszélgetés egyre fokozódott, s közben észrevétlenül besötétedett, lassanként az asztalok mellé párok, barátok ültek le egy pohár italra. A pincérek jó hangulatban felszolgáltak, halkan morajlott az egész terem. A meghívók időközben átadásra kerültek, a beszélgetés fonalai a készülő menyegző körül kezdett tekeredni. Az egész estére ez a hangulat volt jellemző, talán a hely szelleme vagy a társaság miatt.

Anita (legfrissebb kolléganőnk) rendelt ételt, amitől nekünk is megjött az étvágyunk és a kedvünk. Nehezen választottunk, rendeltünk, elég gyorsan hozták, házias és kellemes volt. Bár a szakács ingadozóan szerelmes, mert a hagymaleves sós volt, míg a padlizsánkrém egy picit sótlan. J Az étlapon rengeteg étel található, a fogyasztó nehezen tud választani. Nincs extra, különleges étel, de aki szeretni a magyaros konyhát az jól fog lakni. Mint már említettem, gyorsan készülnek az ételek.

Tetszett, hogy a pincérek közvetlenek, barátságosak, segítőkészek. A Bisztró berendezéséről több internetes oldal is ír, hogy nagyon hasonlít a Claro elődjére, mindenesetre dominál a barna szín, a sok ablak és a rengeteg moziplakát.

Értékelés: 5 pont

ÉM-46

kép innen

A kedvenc helyem a Cafe Sempre, ahol lehetne ebédelni, de nem szoktak az vendégek, mivel csak szendvics lehetőségek vannak. Mint kávézót nagyon szeretem és ki nem hagynám a sorból. Miért? Kedves, elegáns, korrekt hely, ahol barátságosak a pincérek és a kis helye ellenére, mindig lehet találni egy asztal, ahol rövid vagy hosszú beszélgetéseket, megbeszéléseket lehet folytatni. A kávé mellett természetesen forró csoki variációk, olasz gyümölcslevek, finom borok, is kaphatóak, a kedvencem a narancsos csoki. A kávéház olasz színfolttal gazdagítja kínálatát, MAURO éttermének desszertkínálatából szemezget. Nagy örömömre a kedvenc lime tortámat is elfogyaszthatom, mikor a depihullámok szénhidrátot követelnek.

Ételek nem változatosak, szendvics avagy ezen szendvicsek szendvicssütőbe megmelegítve. Ide inkább azoknak érdemes jönni, akik délelőtt vagy délután beülnek egy kis beszélgetésre.

Értékelés: 5 pont.

ÉM-45

Minden egyes alkalommal, amikor elindulok a munkahelyemről ebédelni számba veszem a lehetőségeket. Guisto, Vodafoneház, Haller Garden, Cafe Sempre, Réparozi és még sorolhatnám. Ilyenkor arra is gondolok, hogy már olyan rég készülők megírni a véleményemet róluk. Kivel is kezdjem?A legújabbal természetesen: Réparozi.

A gyorsétterem kb. 2 hónapja nyílt a Haller utcán, a nyitási előkészületeket reggelenként figyeltem az autóból, elsőnek új ablakok, ajtók, új külső festés (narancssárga) és egyszer csak felkerült a felírat: Réparozi .

Kolléganőimmel megnyitáskor rögtön a neten kezdtünk kutakodni a kínálata után. A honlapjuk túl egyszerű, csak az aktuális heti étlapot lehet elolvasni.

Az étterem (gyors), semmi képen nem nevezhető elegánsnak, viszont tiszta, új bútorokkal (svéd bútorok) és kedves kiszolgáló személyzettel. Belülről is a répa színvilágot követték, narancssárga minden, egy két polc a falon, amin érthetetlen módon régi rádiók csücsülnek. Valahogy beilleszthetetlen a svéd bútorüzlet imagebe.

Az étterem 11-kor nyit, de mostanság már előtte sorok állnak az ajtaja előtt, ez a házias ízeknek, a gyors kiszolgálásnak, a széles választéknak és az olcsóságának köszönhető. A környéken itt lehet a legolcsóbban egy ebédet elfogyasztani. Egy menü 790,- Ft, egy főzelék feltéttel kb. 500,- Ft, egy desszert 250-320,- Ft.

Egy példa a napi ajánlatukra:

Brokkoli krémleves,

Májgaluska leves

Zöldborsó, krumpli, sárgaborsó főzelék,

Szíciliai penne, lasange

Csőben sült karfiol,

Bakonyi pulyka

Kijevi pulyka,

Mákosguba,

Túróhab

A leveseik, főzelékeik, húsaik megfelelőek, ízletesek, minden nap van rántott sajt, gomba, pulyka, sertés, különböző saláták, többféle köret. (a lista nem teljes). A kolléganőim szerint a kifőtt tésztákat nem igazán készítik megfelelően, (valószínű túl van főzve) és a lasange, penne típusú ételeknél is minden vizes állagú. A steak krumpli sima hasáb burgonya steak fűszerrel, rengeteg fahéjat használnak, egy alkalommal gyümölcssaláta volt és mikor megkérdeztem friss gyümölcsből készítették, igen választ kaptam. Hát, lehet, hogy friss volt amikor a thai dolgozók beletették a konzervdobozba. A rántott sajtjuk viszont utolérhetetlen. Rengeteg és jól van elkészítve.

Délutánig óriási tömeg vár, hogy helyben elfogyassza az aznapi ebédjét vagy kis dobozkákba elvigyék irodáikba. A csomagolás ingyenes.

Természetesen, ez a gyorsétterem sem tökéletes, bár azok az éttermek, akik jót, változatosat akarnak főzni, és mindent gyorsan kiszolgálni a tömeg érkezésekor ejtenek hibákat. Több alkalommal láttam, hogy a fehér mosogatóban törölgetik az evőeszközöket, (tilos) a konyhai kézmosóban szennyes edények voltak (erre mosta a kezét a szakács). Viszont az is látható kintről, hogy rengeteg hűtőjük van, tehát az elkülönített hűtés megvalósul. Véleményem szerint a készétel kiadó ablak annyira kicsike, hogy akadályozza a dolgozókat a munkában.

Nyárra külső terasz is lesz, remélem a dolgozó tömegeknek lesz idejük leülni a fák alatt és elfogyasztani ebédjüket.

Értékelés: 3 pont.