Feltett szándékom, hogy végig eszem a Ráday utcát.
Nem tudom, hogy ez valaha meg fog-e valósulni, de mindig rajongva gondolok a nyárestékre, amit a Ráday utca valamelyik éttermének teraszán töltök.
Persze, ahhoz hogy az ember kiüljön és jól érezze magát szükséges, hogy társa is legyen ebben az expedícióban. Tegnap este a Tratorria Étteremben –ban voltunk.
Mikor elindultunk, azt gondoltam nem is fogunk teraszon, kiülve vacsorázni, hiszen fújt a szél és sötét felhők gyülekeztek az égen. Az utcában minden étterem elé ki van helyezve egy-egy étlap, hogy a kedves vendégek átfussák, könnyítsék a választást. Szinte mindenki alkalmaz egy kedves hölgyet, aki beszél egy-két nyelvet, hogy a döntés még könnyebb legyen és a vendég leüljön és rendeljen. A választás nehéz, hiszen a kínálat nagy, az ételek sora végtelen.
Végig sétáltunk az éttermek erdeje között és hosszas válogatás után – minden asztalt megnéztünk, hogy mit esznek az emberek, és hogy jól néz-e ki – leültünk a Tratorria étterem teraszán.
Talán ezen a teraszon ületek a legtöbben, persze döntésünket nemcsak ez befolyásolta, de jól jelnek vettük, bár először a szomszédba szerettem volna leülni, mert ott a székekre takarók voltak letéve, a fázós vendégek részére.
Ahogy kiválasztottuk az asztalt, már egy pincér sürgött-forgott körülöttünk, hozták az étlapot, itallapot.
Az étterem olasz jellegű, nemcsak olasz ételekkel, sok-sok magyar beütéssel. Valószínűleg a külföldi vendégek igénylik a gulyáslevest és a cigány pecsenyét. Mivel az utca nemzetközi, az étlap is az.
Az italokat megrendeltük - bár a pincér csalódottan távozott, mert nem tudott részünkre alkoholos italt értékesíteni – forró teát és cola light-ot kértünk. Fekete teafüvet kínáltak a forró vízhez, amit rögtön kicseréltettem gyümölcsre, láttam a pincér fájdalmas rándulását az arcán, hogy mégegyszer be kell mennie az üzletbe, miközben mosolyt erőltetett az arcára.
A férjem hagyományosan gulyáslevest rendelt édességgel, én pedig egy csirkés, tojásos pizzát. Az étlapon mindenki talál a fogára valót, magyarosat, olaszosat, húsosat, vegásat, édeset, sósat.
Fél óra alatt készült el a pizza, a levest is ekkor hozták. A pizza óriási volt és nagyon finom, mintha olasz országban ettem volna. Mi magyarok sokszor ragaszkodunk, hogy a pizza legyen vastag tésztás, ettől mindig kiráz a hideg. Aki itt rendel ettől nem kell félnie, finom, vékony tészta, gondosan és sűrűn megszórva feltéttel. 
A pizzát nem sikerült elfogyasztanom, úgyhogy Norbi pusztította el. Eközben meghozták a brownie-t fagyival és karamell öntettel, megfogadtam, hogy nem eszem édességet, de annyira finom volt az első falat, amit megkóstoltam, hogy kötelezőnek éreztem megenni. Úgyhogy rendeltünk még egy adagot, melyet a pincér a „következő adag” megjegyzéssel tett a férjem elé, aki úgy értelmezte, hogy azt gondolják róla, mindent ő falt fel az asztalnál. Ettől sértődött arcot öltött magára és duzzogva fogyasztotta el a brownie-t. Gondolom a pincér csak vicces akart lenni, de nem sikerült. Miután minden elfogyott és kifogytunk a témákból, a levegő pedig hűvössé vált, kértük a számlát. A számla kellemes meglepetésként ért bennünket alig érte el a 5 ezer forintot.
A vacsora alatt láttam, a szomszédos asztalokhoz kihozott ételeket, közepes adagok, gyönyörű díszítéssel, viszont több tányér is le volt csorbulva. L
A mellékhelyiség ragyogott és látszott rajta, hogy folyamatosan takarítva van, persze odajutni és megtalálni nehézkes volt, egy vékony lépcsőn keresztül a pincében helyezték el, gondolom a helyhiány miatt. Azt meg hogy megállapítsuk, melyik toalett a férfiéké és a nőkké csak szemüveggel lehet, mert ici-pici nonfiguratív képecskével adták hírül.
Értékelés: 7 pont
