2010. július 27., kedd

Válasz


Tegnap leírtam a kérdéseimet. Képzeljétek van amire kaptam választ.
Több szempontból örülök, mert vannak rendszeres olvasóim. Köszönöm :), nagy örömet okozott ez nekem és még mindig elcsodálkozom, hogy mennyi embert érdekel az én kis történetkéim.
Szóval a feltekert sertésbőrre a választ, Otrok Gyuri kollégám adta meg. Köszönöm, bár fel kellett hívna hozzá két bécsi ismerősét is.
A hivatalos válasz: a sertésbőrt megsütik és ropi helyett ropogtatják vagy levesbe teszik betétként. Viszont már elég ritkán fogyasztják, ebben a modern étkezési világban kiment a divatból.

2010. július 26., hétfő

Kérdések

Sokan kérdezik, mit szeretsz Ausztriában? Mindig elgondolkodom, tényleg mit is? A hegyeket, amik mindig gyönyörű zöldek, a felhőket, amelyek mindig kicsit sötétek és haragosak, a gyönyörű búza tábláikat vagy hogy mindig fúj a szél, úgyhogy rengeteg szélmalmuk van? Vagy az embereket, akik mindig kedvesek? Talán a szeretni való állatkertjüket, pálmaházukat? Szuper kis éttermüket a bécsi szelettel, krumpli salátával? Furcsa útjelzéseiket a kanyarodósávokban, a tökéletesen megépített alagútjaikat? Nem tudok választani. De tudom, hogy utálom az üzemeiket, mely csúf füstfelhőket eregetnek nagy kéményeiken.

Mindig mikor Ausztriában járunk bemegyünk valamelyik nagyobb élelmiszer üzletükben. Mostanában jöttem rá, mindig ugyanazokat kérdéseket teszem fel magamnak, mikor vásárolok.

Miért nem tudnak itthon nyálcsorgatóan finom gyümölcssalátákat készíteni és árulni?

Ugyanebben a hűtőpultban miért lehet válogatni az isteni krémek közül? Tojáskrém, medvehagymáskrém, tonhalas krém, rákoskrém, lazacoskrém stb?

Miért árulnak a barbecue szósz mellett ungarische szószt?

Itthon miért nem lehet kapni a kakaós/ karamellás/ madártejes tejen kívül pina colada-s tejet, ami nagyon jó, ha valakit nem bánt a tej-ananász-kókusz keveréke.

Tudom, hogy itthon sokféle Vöslauer ásványvizet, de szilvás-barackosat miért nem?

Vagy ne is említsem az Almdudler nevű almafröccsüket?

Emlékszik még valaki a Jasa textilfrissítőre, eltűnt a polcokról, azóta sem született itthon tökéletes utódja. A Lenor gyárt ilyen terméket, bár Magyarországon nem kapható.

Sokszor megkérdezem, hogy az apfelmus /almapüré –t vajon mire használhatják?

Vagy, hogy a hűtőpultokban tálcákon feltekert sertésbőrből mit is készítenek?

A Maxima újság ott miért 1 euróba kerül?

Továbbá nagyon érdekelne, hogy a hatóságok ott miért engedik meg, itthon meg miért nem, hogy ha megéhezem az üzletben legálisan ehessek. A felvágottas pultnál többféle péksüteményből lehet választani és felvágottat beletetetni, miután megkapta a vásárló, jó étvággyal lehet falatozni vásárolgatás közben. Mindezt 0,65 centért. Persze tudom én, evés közben köpködhet a kedves vásárló, főleg ha nincs egyedül és beszélget, gondolom itthon azért nem engedélyezik…

Szóval sok-sok kérdés kavarog a fejemben, miközben szalámis zsömlémet rágcsálom a pultsorok között, persze némán….

Babgulyás

Nem célom, hogy a blogomon a saját kis receptjeimet mutassam be, hiszen jobbnál-jobb gastroblogok vannak a világhálón. Viszont néha felteszek egy-egy ételt vagy süteményt, amiről úgy gondolom, hogy érdemes elkészíteni, vagy csak jól sikerült, vagy mert lehet nem sikerült olyan jól, de sok örömöm volt az elkészítésében.

Így kerül fel életem első babgulyása. Sokat gondolkodtam, hogy a receptjét is feltegyem-e, mert, ha jobban belegondolok fogalmam sincs miből mennyit tettem bele. Több receptet is elolvastam a szakácskönyveimből, hogyan készíti a babgulyást Horváth Ilona, F. Nagy Angéla vagy Frank Júlia. Töredelmesen bevallom egyik sem tetszett, sőt volt akinél nem is találtam ilyen receptet. A neten is próbálkoztam, bár arra nem sok időt szántam, úgyhogy több recept és a férjem rémképei alapján készült ez étel. (pl: csípős paprika) A végeredmény igazán jó lett, úgyhogy máskor is megismétlem.

2010. július 22., csütörtök

Sajtos süti

Ismét egy esküvőre sütöttem süteményt, ma már kisült két adag, holnap fogom folytatni. Pár héttel ezelőtt írtam a sajtos rúdról, a kolléganőm jellemzése szerint az volt a legegyszerűbb sós rúd. Erre meg én mondom, hogy a világ legegyszerűbb rágcsája. A titka, hogy picikére kell szaggatni, a legjobb eszköz ehhez a tupperware kiszúró csillag, hold, nap, szív figurák.
A receptet évekkel ezelőtt kaptam a férjem unokatestvérétől Lindától és azóta is hálás neki az egész családunk.
Íme:
25 dkg liszt,
25 dkg margarin (1 db),
25 dkg reszelt sajt,
1 ekanál só.

Összegyúrjuk, kinyújtjuk, kiszaggatjuk és kisütjük. Ennyi.
Vigyázat! Melegen senki ne egye, mert nem lehet abbahagyni és pár óra múlva kemény hasgörcsöket okoz.
Kb. egy hétig lehet tárolni és még akkor is tökéletes.

Családi és baráti összejövetekkor mindig süt valaki egy - két adagot. Kolléganőimnél mindig sikert aratok, ha valami ünnepségre ezt készítem, nálam ez a titkos adu.
Jó sütést mindenkinek!

2010. július 18., vasárnap

ÉM-53

Brandy nemcsak összehozza a családot, hanem étterembe is küldi őket. Történt ugyanis, hogy látogatásunkra nem számolt anyu, úgyhogy nem főzött, persze ez nemis volt elvárás. Felhívtuk nővéremet, reménykedve, hogy ő valamit gyorsan, de finomat főzött, de közölte, meleg volt, volt maradék, úgyhogy nyugodtan látogassuk meg őket, de ételt vigyünk, ha enni is akarunk. Gondoltuk itt az alkalom, hogy meglátogassunk egy közeli éttermet. Hosszas vita, eszmecsere után – ezalatt egy jó rántottát össze tudtunk volna ütni – a karcagi Mészáros Vendéglő mellett döntöttünk.

Az étteremben kb. 5 éve jártunk, nem tudtuk mi fog bennünket fogadni. Bár tesóm többször elismerően nyilatkozott a menü ételeiről, melyet hétköznap készítenek.

A parkolóban több autó állt, mely mindig fontos a végső döntés meghozatalakor, hogy megálljunk-e vagy ne. Továbbá örömmel olvastam, hogy grill részleg is működik, bár örömömben nem olvastam tovább, hogy 19.00-tól és élő zenével.

Az épületbe be sem mentünk, rögtön leültünk a teraszra, mely velünk meg is telt, rajtunk kívül még három pár/család fogyasztotta vagy várta a vacsoráját.

Mivel a bizonytalan és fiatal pincérnők nem vettek észre bennünket, pedig több alkalommal elhaladtak az asztalunk mellett, latolgattuk, hogy álljunk fel és menjünk tovább. 15 perc elteltével kegyesen az asztalunkhoz fáradt az egyik kolléganő és megkérdezte mit szeretnénk inni. Felsoroltuk és közöltük vacsorázni is szeretnénk, meglepődve láttuk, hogy kérésünket nyugtázta és távozott. Eltelt újabb negyed óra és még mindig nem láttuk az étlapot, közben láttuk, hogy az élő zene egy farmeros hölgy formájában elkezdett a terasz egyik sarkában kipakolni. Komolyan fontolóra vettük, hogy távozzunk, de mire a döntést tett követte volna, megjelent egy halk hangú, határozatlan pincérnő, hozta az italainkat és az étlapot. Áttanulmányoztuk az étlapot, meglepődve tapasztaltam, hogy elég profin van összeállítva, ötletes ételek, minden ízlésvilágot kielégítve, kiválasztottuk a mézes-mázos csirkét és a cigánypecsenyét, szigorúan kihagyva a desszertet, mert akkor tuti 3 óra múlva távozunk. Rendelés előtt próbálkoztam a grill lehetőséggel, de röviden és tömören közölték velem, hogy a grillt pontban 19.00-kor indítják be és a kedvemért sem fogják egy perccel hamarabb. (mindezt 18.46.-kor)

A rendelésünk felvétele után, láttam, hogy a grill részleg mellől távozik a szakács és besétál a konyhába elkészíteni az ételeinket.

Szerencsére az étlapra többet vártunk, mint az ételre, mert 10 perc múlva már hozták is. A beszámoló szerint a cigánypecsenye ízetlen volt és a fatányér melyen kihozták mállott szét, minden egyes késvágásnál, ami enyhe undorral töltette el az étel fogyasztóját.

Az én mézes – mázos csirkemell csíkjaim ehetőek voltak és az ötlet hogy a rántott csirkemellre mézet csurgatnak megindította a konyhai fantáziámat és rögtön kitaláltam két másik elkészítési módot. Az ételekhez rendelt savanyúság annyira rossz volt, hogy inkább nem is írok róla.

Az ételek ugyanolyan puritán módon voltak tálalva – nulla díszítés nélkül – mint ahogy az asztal, melyen ettünk, semmi tányéralátét, terítő, csak natúrba, melyre gondolni sem merten, vajon ki és mit ehetett előttem. Hangulatunkat tovább fokozta, hogy miközben a nyitva tartás táblát tanulmányoztam az egyik imbolygó, néha megjelenő pincérnő kis papír fecnivel ragasztotta át a tulajdonos nevét és elérhetőségét.

Hm, szóval tulajváltás.

Kértük a számlát, mert a hangulatunk a mélypontjára süllyedt, mert elkezdődött az élő zene, nekem híresen botfülem van, de még én is kihallottam a millió fals hangot.

A számla gyorsan megérkezett, kb. 3500,- Ft-t fizettünk, bár szívem szerint nekik kellett volna fizetniük, hogy betértünk.

Másnap meséltem a barátnőmnek az éttermi tapasztalatimat, mire szó szerint kiröhögött. A múlt héten ők is betértek ebbe az étterembe, hétköznap egy menüt elfogyasztani délben. A rendelés felvétel kb. olyan gyorsan zajlott, mint nálunk, de a menü (menü jellemzője, hogy minimum 35 adagot előre elkészítenek a konyhán) kihozatala 30 percbe került. Fizetéskor megkérdezték, mi volt az oka, hogy ilyen soká jutottak az ételükhöz. Mi volt erre a válasz?

- - Honnan tudjam?

Tehát a javaslatom: mindenki messziről kerülje az éttermet!

Értékelés: 0 pont

2010. július 11., vasárnap

Kutyalélek

Hétvégét a család Brandy-vel töltötte. Többször eszembe jutott Farley Mowat: Ilyen kutya nincs is című regénye, ahogy családunk legfiatalabb tagjával voltam. Mert hogy Brandy már most külön egyéniség, kis gombszemeivel kíváncsian néz a világba. Továbbá teljes mértékben összehozza a családot, hétvégén legalább egy alkalommal valaki megjelenik anyunál, hogy megvitassák a kutya fejlődését, okítását, hogylétét.

Több alkalommal bebizonyította, hogy ő már egy bátor kutya a maga 15 centis magasságával, sikerült megtámadnia a játék egerét, nyusziját, akik természetesen megadták magukat. Hősiesen küzdött a felmosó ronggyal és a seprűvel, üveggolyónyi zöld almával és több papuccsal. Sajnálatos módon a lábtörlő legyőzte, azzal a technikával, hogy amikor támadás céljából ráugrott, az gaz módon visszapöndörödött.

A szomszéd bácsi is még túl hangosan szól hozzá, ilyenkor biztonságos fedezékbe vonul egy láb közelébe.

Brandy-t hétvégén bemutattuk a kutyakozmetikusnak, aki egy picit megnyírta az arcát és lábait, úgyhogy kezd uszkár formát ölteni.

A hét elején bemutatta színészi képességeit is anyunak, aki mivel mindenkiért és mindenért aggódik, be is dölt a mutatványnak.

Hétfőn eljött a nagy nap, hogy megkapja a következő oltását, anyukám hóna alá kapta kutyusát, hiszen az állatorvos oly messze van, meg van talán 500 méter is. Brandy teljesen boldogan és érdeklődve szemlélte a világot és örömmel nyugtázta, hogy végre a fekete kapukon túl is vannak fák, madarak, más emberek.

Az injekciót megkapta, hangja sem volt, a gazdi boldogan hazasétált vele, megnyugodva az első nagy út sikeresen teljesítve volt. Az ajtóban Brandy feltekintett anyura és szívet tépően elkezdett sírni. Mi is játszódik le egy kutya gazdi fejében ilyenkor? Jaj mi történhetett? Rossz helyre kapta a szurit? Rossz injekciót kapott? Fájdalmai vannak?

A gyermekkutya sem szép szóra, sem simogatásra nem nyugodott meg, plüss játékai felvonultatására sem reagált, picit abbahagyta a sírást, mikor finom falatok kerültek tájába, de csak percekre hallgatott el.

Aggódó szülőként anyu végigtelefonálta a családot, vajon mi lehet a kutyával? Persze több száz kilométer távolságból nehéz diagnosztizálni a problémát. A család telefonos kupaktanácsot hozott létre és a legközelebb dolgozó és egyetlen unokát elküldte, hogy szemrevételezze a problémát.

Unoka megérkezett, kutya sírt, nagymama aggódott. Gyors simogatás, tapogatás után azonnali diagnózis született. – Mama, Brandy színésznek készül és éppen sajnáltatja magát, ne foglalkozzunk vele, ne is nézzünk rá.

Ahogy leültek és a kutyusra sem néztek, Brandy rájuk sandított, közelebb ment és ott folytatta a sírást. Gazda és unokája egymást erősítve rá sem hederített. Erre ő, felcsapta farkincáját, elhallgatva besétált az asztal alá és hátat fordított nekik. A konyha levegőjét pedig átjárta a duzzogás szele.

Brandy "óriás" nyuszija, akit hősként támad meg naponta többször is.

2010. július 2., péntek

Unokaöcsi

Tavasszal megszületett a sógoromék kisfia. Szépen cseperedik és ami nagyon fontos ő is a jegesmedvék lelkes védője!