ÉM-42

Több éve hallgatom, hogy a Tortuga Étterem mennyire jó, milyen isteni, milyen rendesek, milyen szuper és még sorolhatnám.
Valahogy mindig úgy alakult, hogy nem foglaltam ott helyet az esti programhoz, vagy túl későn telefonáltam és már nem volt szabad asztal.

Kolléganőim rendszeres szervezik ide a családi ebédeket, évfolyam találkozókat vagy baráti vacsorákat. Minden egyes alkalom után óvatosan célozgatnak, enyhén megrónak, miért is nem jártam még itt. Ők szívesen olvasnának róla - kellemes emlékek miatt - én pedig ugye szívesen írnék róla.

Szóval, mivel a nővérem minden második héten egy esetét nálunk tölt, arra az elhatározásra jutottam, próbáljunk ki minél több éttermet, ismerjünk meg minél több ismeretlen helyet.

Így időben telefonáltam és lefoglaltam vacsoránk helyszínét, főleg mert a kalóz étteremben víz csobog a lábunk alatt, teknőcök szaladgálnak a padlón az elbeszélések szerint.

Mivel a forgalom kiszámíthatattlan, hamarabb indultunk, ezáltal hamarabb érkeztünk, amiről azt gondoltuk probléma lesz, de nem volt, mert a környéken egy szabad parkoló sem volt, úgyhogy elég sokat és sokáig kellett sétálnunk a bejáratig.

A bejáratnál egy nagy kard?, alabástrom? zárta el az utunkat, mely jelezte, hogy várjunk. A főpincér szinte azonnal megérkezett, kedvesen elvette kabátunkat és az asztalunkhoz kísért. Ma már tudom, hibáztam , hogy a nem dohányzó termébe kértem asztalt, nemcsak szűk, sötét, de mindenki keresztül menetel rajta, ráadásul a padok is kényelmetlenek és még a teknősöket sem láthatjuk.

A dohányzó teremben kívülről minden kényelmesebbnek, tágasabbnak tűnt.

Az étterem kalóz stílusra épít, ezért a berendezés, az ételek elnevezése, a pincérek öltözködése e téma köré épül.

Az étlapon rengeteg étel, mindenki talál a fogára valót, a felszolgálók segítenek a döntésben, ha nem megy egyszerűen a választás. Bennünket félbeszakítottak, mert a mellettünk lévő asztalnál születésnapos ült és a köszöntése alatt (egy álarcos, fekete ruhába öltözött fickó szalad az asztalhoz süteménybe dugott tűzijátékkal, a háttérben pedig felerősítik a zenét) leoltják a világítást. Nekem ez nem ünnepi volt, hanem inkább rémisztő. A szomszéd asztalnál ülő kissrác ijedten bámult nagy szemeivel mosolygó szüleire, miközben a nagypapa megpróbálta lefényképezni a pillanatot.

Miután kiolvastuk az étlapot, rendeltünk levest, több félét, strucc húsleves (nagyon finom) Vézna Bob mai levese (ehetetlen, teli fagyasztott zöldbabbal, pedig friss zöldséggel hirdetik), Kalóz Nagyi bablevese (finom, ízletes, korhely jellegű).

A fő ételben kipróbáltuk a nyársas témákat (kalóztör) és halasat. Minden ételt serpenyőben tálalnak, friss zöldségekkel, nagy adag körettel. A zöldborsos mártásos lepényhalam mennyei volt, bár a mártás és a köret teljesen eltakarta az apró halacskámat. :(

A desszert kiválasztásakor törekedtünk arra, hogy mindhárman mást rendeljünk, mert végig akartuk kóstolni és mikor már olvastuk összefutott a nyál a szájunkban.

Az epres tiramisuval töltött palacsinta bazsalikomos csokoládé fagylalttal elnevezésű kompozició nem nyerte el a tetszésünket. Mintha krizantént kellett volna rágcsálni.

A töltött kókuszdió fehérrummal megkapta az első helyezést. Nemcsak látványos volt, de ízletes is.

A Tortuga kocka (baileys krémes) sem hozott íz világában semmi különlegességet az alkoholon kívül mást nem lehetett érezni rajta. Viszont szép nagy volt.

Kis kincsesládában hozták a számlát , 13.500,-. Árakban átlagosnak mondható, nem kirívó, bár ennyiért én szerettem volna jót enni. (a zöldségleves teljesen elvette a kedvem)

A honlapja az étteremnek, vállalkozásnak szerintem szuper, mind a felépítés, az ötletek. Mivel szeretek főzni, örömmel fedeztem fel, hogy vannak receptek is, ez javítja egy kicsit az összbenyomást.

Értékelés: 5 pont

ÉM-41

Kép innen

Általában negyed évente járunk úgynevezett telepvezetői értekezletre, ilyenkor az alföldi régióban is eltöltünk egy napot és a dunántúli régióban is. Az értekezlet után minden esetben megebédelünk. Még decemberben voltunk Cegléden és az egész délelőttös program után a Imregi Étteremben étkeztünk és vezettük le a felgyülemlett feszültséget.

Kollégám előre lefoglalta az asztalokat de nem választottunk előre menüt, hanem mindenki maga választott az étlapról.

Sajnos 10 percet késtünk és egy másik előre jelzett csoport már megkezdte a rendelését. Mivel ők is autókkal jöttek a falatnyi parkoló megtelt és nekünk már csak a sáros útszélen jutott hely.

Maga az étterem nagyon kellemes, hagyományos módon van berendezve, a falak kitüntetésekkel, díjakkal vannak díszítve és aki először téved be öt perccel az érkezés után tájékoztatás kap arról, hogy hely az Imregi család tulajdona. Összességében a légkör, a milliő egy kellemes, családias éttermet éreztett.

Mint már említettem az előttünk érkező csoport az italát rendelte, mikor mi elfoglaltuk helyeinket. Innentől kezdve mindenhez 30 percet hozzá kell adni.

A kedves pincérnő a székfoglalás után 30 perccel később érkezett, hogy felvegye az ital rendelést. Az ételrendelés is hasonlóan zajlott, félórával később. Az étel kínálat bőséges, házias, tradicionálisan magyar.

Figyelmeztettek, hogy az adagok óriásiak. Kollégám az javasolta, hogy párban fogjunk össze a leves kérdésben, mert egy adagból ketten is jól laknak. Persze senki sem hitte el. Mi természetesen a tárkonyos ragu mellett tettük le a voksunkat, de volt aki babgulyást vagy sima gulyást rendelt.

Az étlapon örömmel tapasztaltuk, hogy rengeteg zöldköretes főételt tartalmaz, mi lányok kapva kaptunk az alkalmon és a natúr csirkemell mellé azt kértük.

A desszert kínálat főleg palacsintából állt, de abból legalább 6 féle és nem az alap lekvárost vagy túrósat kínálták.

A rendelés felvétele után 60 perccel meghozták a leveseket, óriási adagok, mindenki külön tálba kapta és onnan lehetett szedni. Egy - egy adag kb. három embernek elég, úgyhogy megkezdődött a cserebere, adok ilyet, ha átküldöd a tied című levesestál tánc.

Miután mindenki végigette a másik levesét és jóllakott, elkezdődött a végeérhetettelen történetek mesélése, mert hogy fél óra múlva sem hozták a főételeket. Be kell vallani nem az éhezés miatt, hanem a felesleges időtöltés már kezdte feszülté tenni a társaságot.

Meghozták a húsokat, ismét óriási adagokat. Ekkorra már senki nem volt éhes és szomorúan tapasztaltuk, hogy minden zöldköret állott, hideg, főtt fagyasztott finomfőzelék zöldséget jelent.

Ettől függetlenül a hús ízletes volt, a fűszerezés házias. A köretet félretoltuk, a maradékot becsomagoltattuk.

Desszertre már nem maradt időnk, úgyhogy távoztunk.

A társaság nagy része elégedetten távozott az étel kapcsán, de az idejét mindenki sajnálta.

Árban közép kategóriásnak nevezném, kb. 4000,- Ft / fő egy teljes ebéd, alkohol nélkül.

Értékelés: 5 pont.

Ananász hámozás

Gyermekkorunkban nem igazán ismertük az ananászt, mint gyümölcsöt, annál inkább, mint konzervet. Be kell vallani nagyon szerettem, a banán és a narancs mellett. Sajnos - a korom miatt :( - az én szüleimnek még sorba kellett állni a déli gyümölcsért. Ma már minden sarkon lehet kapni elérhető áron. Az ananász azért szokott kimaradni a bevásárló listámról, mert utálom pucolni. Kiborító, idegőrlő, csöpögős, szúrós. Szóval utálom. Kedves sorstársaim, ezennel hivatalosan bejelentem, vége az utálom időszaknak. A www.kookta.hu oldalon találtam meg a megoldást. Az eszköz egy műanyag ananász szeletelő. Adrienn kolléganőmet bíztam meg a beszerzéssel, aki kételkedve hívott, hogy nem igazán tetszik neki, gyengének találja. Két fajtát értékesítenek a műanyagot 2.400,-, míg a fémet 6.000,- forintért. Megbeszéltük, ha nem használható inkább a kevesebb összeget bukjam el.

Mióta használom, merthogy működik!!!, sokat rágódom lehet a fémet kellett volna megvennem. Bár ez a műanyag is végrehajtja a kívánt feladatot. Működési elve: le kell vágni az ananász két végét:

Bele kell furni az ananász húsába és tekerni. Az eszköz miközben meghámozza a gyümölcsöt és kivágja a közepét, körcikkekre is vágja.

A www.kookta.hu oldalt mindenkinek ajánlom, gyönyörű dolgai vannak és a Pozsonyi úton élőben is megtekinthetőek és megvásárolhatóak az eszközök. Tudom első pillantásra drágának tűnik a kínálat, de a márkás és minőségi eszközök mellett sok-sok praktikus konyhai segítséget is ajánlanak megvásárlásra.

ÉM-40

A Bavaria Hotel és Étterem honlapján olvasható, hogy Bécs és Budapest között fél úton 1-es főút mellett található az étterem.

Mi Bécs irányából utaztunk Budapest felé és az M1-ről letértünk az 1-es főútra, hogy keressünk egy éttermet, ahol elfogyaszthatunk kellemes környezetben egy kellemes vacsorát. Első próbálkozásunk nem sikerült, mert egy zártkörű rendezvény közepébe csöppentünk be. Ezután megfogadtuk, hogy az első étteremnél megállunk és eszünk. Így kötöttünk ki az abdai Bavaria Étteremnél. Abda mi csak Radnótiról ismerjük, éttermeiről nem.

Mivel karácsony után szilveszter előtt az emberek nagy százaléka otthon van és a karácsonyi maradékból rendez morzsavacsorát, ezért totálisan üres volt az étterem. Vagyis remélem, hogy ezért...

Így kitüntetett figyelembe részesültünk, mert csak velünk foglalkozott a pincérnő. Ami a végén már zavaró volt.

Az étlap nem nyújt

A berendezés, a színek átlagosak voltak, narancssárga, az asztalokon mű virág, a falban látványkandalló, aki berendezte kevés fantáziával rendelkezett. Az étlap sem a szakács fantázia dússágáról tanúskodott és az első desszert amit kiválasztottam, természetesen nem volt. (csokihab tésztában)

Lehangolóan hatott rám, hogy laminált lapokat fűztek össze, étlap gyanánt, ami ki volt lyukasztva és összefűzve, néhol az ételek képére nyomtatták a szövegeket, ezért olvashatattlanná vált. A honlapra sokkal rendezettebben és olvashatóan tették fel a kínálatot.

Az ételek stílusa sváb gasztronómiára hasonlított legjobban, de arányaiban sok halat is készítenek. A vegetáriánusokra csak a gnocchi hozhat felüdülést.

A leves és a főétel, amit fogyasztottunk semmi különlegességet nem hozott, kivéve hogy ez idő alatt, végighallgathattuk a pincér hölgy, a szakács és talán egy konyha lány beszélgetését, az élet keménységéről. Ők a konyhában tárgyalták elég hangosan a napi gondjaikat és közben vacsoráztak, mert hallatszodott villa és kanál csörgés. Az ételek íze, mint már említettem semmiféle nyomott nem hagyott bennünk. Semleges volt.

A gesztenyepüré kifejeztetetten lelombozó volt. Kevés gesztenye, sok hab.

Gyorsan fizettünk és távoztunk. Az árak is közép kategóriásak voltak.

Értékelés: 3 pont