2009. augusztus 16., vasárnap

ÉM-29

Ismét a Balaton déli partján jártunk, a 7-es út mellett már többször feltűnt egy park, mely a szocilaizmus idejéből mutat be katonai gépeket. A park mellett található (közös parkoló) a Piroska Csárda .
Az étterem teljesen üres volt, mint kiderült a parkolóban a parkot megtekintők autóik álltak. Az igazsághoz tartozik, hogy 15.45. volt, tehát sem ebéd, sem vacsora idő.
Így tökéletes asztalt találtunk magunknak, a pincér rögtön jött, hozta a rendelt vizeket. Az étlapon rengeteg féle étel volt. Örömmel tapasztaltam, hogy a vegetáriánusok kedvükre válogathatnak. Sőt még tök- és zöldbab főzeléket is felszolgáltak.
Mindig dilemmázok, hogy leves és főétel vagy leves és desszert kombinációját válasszam.
Most a második variációt jelöltem meg. A leves átlagos volt, viszont a desszert kárpótolt érte.
Rendelés alatt megérkeztek az esti vagy a hétvégi cigányzenészek, hogy berakják a cimbalmukat. Igazából nem derült ki számunkra, hogy mikor is fognak zenélni.

A mákos gubám:

Az étterem kellemes benyomást hagyott bennem, igaz szokatlan volt, hogy egyedül voltunk vendégek. A kiszolgálás is megfelelő volt, az ár sem volt megrendítő. Mindenhol rend és tisztaság, a toalettet egy labirintus végére helyezték el, de abszolút rendben volt. Meg kell vallani, hogy a csárda egy nyugodt vezetés benyomását keltette, olvastam a web oldalukon, hogy több évtizedes múltra tekintenek vissza, de nem volt kiemelkedő, nem volt egyedi.

Értékelés: 5 pont.

2009. augusztus 15., szombat

ÉM-28

Forrás (kép innen)
Már többször jártam a Marché országúti éttermeiben, de valahogy eddig nem írtam róluk. Nagyon tetszett régebben, mert mikor belépek érzem a tisztaságra, igényességre, mindenki elégedetten távozzon hatásra való elhivatottságot.
Ezekben az éttermekben éjjel-nappal van kiszolgálás, alapételek: kétféle leves, grill húsok, melyet a vendég előtt sütnek ki, saláták tömege, házi sütésű péksütemények, szendvicsek, friss gyümölcslevek, kávé és tea.
Szóval mindig szívesen álltunk meg és soha nem hagynám ki, hogy ha mást nem egy kávét igyunk.
A kiszolgálók kedvesek és folyamatosan tudják tartani a tisztaságot.
Ezek a pozitív oldalai az egységeknek, de mint mindenhol vannak számomra negatív részei is.
Az étterem nem olcsó, pl.: leves 750,- kis saláta 600,- gyümölcslé 680,- szendvics nagyobb: 990,- stb.
A toalett nagyon is rendben van és 100,- ért lehet elvégezni a szükséges dolgokat, ezért kapunk egy kupont, melyet el lehet az étterembe költeni. Ezt mindig is korrektnek gondoltam. Előforudlt, hogy csak a toalettet látogattuk meg, elraktam a kuponokat és pár hónap múlva beváltották, semmi gond nem volt. Mi szinte 3 havonta megfordulunk egy ilyen étterem mellett, mivel egy bizonyos benzinkúttal van összeragasztva. De pont múltkorában gondoltam arra sarkalják az embereket, hogy vásároljanak, mégha nemis akarnak.
Szóval az utolsó látogatásunk csalódás volt. Ettünk volna egy gulyás levest, ami zöldség leves volt és iszonyatos. Ezután megpróbálkoztam egy csirkés szendviccsel, amibe tettek egy saláta levelet és egy szelet húskenyeret. Iszonyat volt és elkértek érte ezer forintot.
Remélem, ha legközelebb betérünk az étterem bármelyik egységébe, nem fogok ilyet tapasztalni.
Megjegyzem a kávéjuk isteni.
Értékelés: 5 pont

2009. augusztus 5., szerda

ÉM-27

Zamárdi - Mauro Ristorante . Már többször hallottam az étteremről, pizzériáról, de szombaton jött el az ideje, hogy meglátogassuk. Főleg kollégám Gyuri dicsérete győzött meg arról, hogy ki kell próbálni, ha a Balaton déli partján járunk. Szombat reggel még rákerestem a neten, hátha egy-két gastroblogger ír róla valamit. Hát igen, kapott az étterem hideget és meleget. Főleg az árai miatt voltak kiakadva. (akkor még nem jártak Poroszlón...). Az étlap is megtalálható a világhálón, átnéztük, nekünk nem tűnt vészesnek. A párom egész úton a keresztapa zenéjét fütyülte, ami a végén már igencsak idegesítő volt. Ahhhh
Az éttermet könnyű megtalálni, csak itt voltak vendégek, a mellette lévő teljesen üres volt. Jó jel. Valószínűsítem, hogy Mauro a tulaj, aki gondolta megismerteti a magyarokkal az olasz ízeket.
Itt látható ki is Mauro:

Amikor belépünk minden dolgozó hangosan olasz köszöntéssel fogadott. Ez minden belépő, arra járó vendégnél így van, úgyhogy az ebéd végeztével már egy kicsit zavaró volt. Még a wc-ben takarító hölgy is kántálta az olasz üdvözléseket. Az étterem berendezése hétköznapian olaszos, ettől családias, ami csak tovább fokozódik, hogy a tulajdonos folyton kering a vendégek között és kérdezgeti az étel minőségét, ízét, teszteli a vendég elégedettségét.
Rögtön leültettek, rögtön felvették az italrendelést, természetesen rögtön! kihozták egy kis előétel kíséretében. Meg kell jegyezni, tényleg minden rögtön történt, sőt figyeltem a szomszéd asztalt, öt fő ételrendelését 14 perc alatt hozták ki. Ez annak is köszönhető, hogy a pincérek nem sétálnak, hanem szó szerint folyamatosan szaladnak. Biztos Mauro edzés tervében benne van, hogy fitten kell tartani a dolgozókat, na és persze gyors kiszolgálás eredménye az elégedett vendég.
Mi pizzát készültünk enni, rendelni. A döntésünk közlése után nem telt el 10 perc! ehettünk. Számomra ez a gyorsaság szinte hihetetlennek tűnt.
Az ízek: olasz. Finom volt, imádtam. Persze a végén már bántam, hogy döntésképtelen voltam és pizzát rendeltem, mert annyi mindent tudtam volna még választani az étlapról.
Ettünk desszertet is, ez volt a korona az egész étkezésen. Lime tortát kértem, 3 perc alatt az asztalomon volt és csak annyit tudok írni, mennyei. Nem tudok mást hozzáfűzni. Mindenki menjen el és próbálja ki.
Sőt annyira imádtam, hogy nem ittam kávét, hogy tovább érezzem az enyhén kesernyés lime ízt a számba!!
A számlán 5600,-forint szerepelt. (ezt kb. 1 perc alatt hozták ki :)) Nem mondhatnám vészesnek.

Réges - régen azt tanították, hogy ha meg akarod tudni valamely cégről étteremről, hogy milyen a higiéniával szembeni elvárása, menj a wc-be. Ott minden kiderül. Én mindig tesztelem a wc-ket, itt tökéletes volt, tiszta, kellemes, minden rendelkezésére állt a vendégnek.
Értékelés: 9 pont. Azért mert 10 pontos étterem nem létezik :)

2009. augusztus 3., hétfő

ÉM-26

Miután hétközben tűröm az általam kiszabott fogyókúra nehézségeit, hétvégén ismét betértünk egy étterembe. Poroszlón az Öreg Pákász Étterembe. Először nem ide készültünk, hanem egy másik poroszlói étterembe, de végül számunkra is megmagyarázhatattlan okból itt kötöttünk ki. Az étteremhez kerthelyiség is tartozik, hangulatosan berendezve, úgyhogy az épületben be sem nyitottunk.
A kerthelyiségben ültünk az asztal mellé, dugig volt vendégekkel, főleg kisgyermekes szülőkkel. Egy - egy asztal hatszemélyes és padok vannak székek helyet. Sajnos ezt nem igazán szeretem, mert a pad nehéz és nem könnyű mozgolódni, felállni, közelebb vagy távolabb húzódni.
A pincérek gyorsan felvették az ital rendelést, hozták az étlapot. A választás nehéz volt, mert én mindenképpen halat szerettem volna enni, persze mivel rengeteg hal volt az étlapon kb. 15 perccel meghosszabbítottam a rendelés időt.
Végül a harcsa mellett kötöttem ki, míg a férjem cigánypecsenyét választott.
Az étel elkészülési ideje kb. 45 percbe került, ami azt eredményezte, hogy majdnem lefordultam a lócáról.
Az ebéd finom volt, nulla díszítéssel, de nagy adag. Ezután rendeltünk desszertet, amire kicsit kevesebb időt vártunk. Ízletes és megfelelő mennyiségű volt.
Míg hozták a számlát kb. 30 perc, meglátogattam a mellékhelyiséget, mely iszonyat piszkos és elhanyagolt volt. Azt nem tudom, hogy azért, mert rengeteg vendég volt és semmi idő nem jutott a dolgozóknak a takarításra vagy egyszerűen mindig ilyen piszkos.
A számla igen szép összeget tartalmazott: 8.100,- Ft. Rendben az étel mellé ittunk 1-1 üdítőt....

Értékelés: 3 pont.

2009. augusztus 2., vasárnap