ÉM-39

Amikor felhívott Gabi barátnőm, hogy találkozzunk a Klassz étteremben, lelkesen igent mondtam. Egyeztettük a napot, az időpontot és találkoztunk. Ahogy beléptünk, rögtön jött a pincérhölgy és asztalhoz kísért bennünket. A belső berendezés francia hatást kelt az emberben mégpedig, hogy az 50-es években jár, amihez nemcsak a bútorok járulnak hozzá, hanem a teríték, a poharak, a szódás üvegek is.

Az étlap nem tartalmaz sok ételt, de azért lehet választani. Kb. 4 féle leves, 5 féle desszert és valamivel több főétel. Az étlapon szereplő ételek is inkább franciák, mint magyarok. Itt kellett megtundom, hogy a consomé (talán így írják) egyszerű húslevest jelent, tragádia. Persze aki kifejezetten hagyományos, tradicionális magyar ételt szeretne fogyasztani, nyugodtan betérhetnek, mert talál ilyen típusú ételt is. Sajnos a vegetáriánusok nevében nem néztem meg felsorolást, mert sokkal jobban érdekelt Gabi beszámolója a hétvége eseményeiről. Szóval halálra pletykáltuk magunkat.

Az étterem belseje megtévesztő, mert ahogy belépünk, úgy tűnik, hogy pici a tér és kevés az asztal. Ez talán azért van, mert a tapéta színes, néhol sötétek a színek és a terem vége felé ott a pult és odáig már el sem akar az ember menni. Pedig érdemes, mert mögötte még vannak asztalok egy különösen berendezett beugróban.

Ma már tudom, hogy az étlap változó - elég sokan írtak az étteremről a neten - negyed vagy félévente teljes átalakítást végeznek rajta és új ízeket, formákat készítenek az emeleten található konyhában.

Sikerült választanunk és hogy ne korogjon a gyomrunk, friss pékárut hoztak vajjal előételként. Sajnos nem tudom, hogy helyben sütik vagy vásárolják, de nagyon finom volt (vagy már éhesek voltunk?), úgyhogy arra szavazok, hogy a konyhában sütik a kenyérkéket.

Rövid idő elteltével hozták a húslevesemet és asztaltársamnak a lencselevest polentával. A képen a lencseleves látható.

Nagyon érdekes, ahogy tálalják a levest, kihozzák a tányérokat a leves betétekkel és szép réz lábasban hozzák a levet, melyet ott a helyszínen, előttünk öntenek rá.

Nekem átlagos hús v. erőleves volt és hallomásból :) tudom, hogy a lencseleves is finom volt, de semmi extra.

Főételt én személy szerint nem fogyasztottam, de megkóstoltam a narancsbrullé-t, isteni volt. Több helyen olvastam, hogy nem valami finom, amit itt készítenek. Ezt szeretném megcáfolni, személy szerint nekem nagyon ízlett.

Az étteremben lehet menü -t enni, ami szerintem röhejes összegbe került, 890,- Ft, ami állt egy sütőtökkrém levesből és sült kacsacombból körettel. Láttam miközben kihozták a mellettünk lévő asztalhoz, óriási volt a comb.

Azt is több blogon olvastam, hogy mindig telített az hely és nincs soha szabad asztal. Ez valószínűleg az estékre vonatkozik, mert mi egyből kaptunk asztalt.

Az árak, nem olcsó, de ha figyelembe vesszük a stílust, a környezetet és a helyszínt, már nemis tűnt drágának.

Értékelés: 8 pont

ÉM-38

A péntek este szokásosnak indult, a nővérem sms-t küld mikorra menjek érte a suliba, hazafelé jövet beugrunk egy gyors étterembe és megvacsorázunk, hazaérünk és hajnalig beszélgetünk. Így indult, aztán abszolút nem így alakult. A város karácsonyi lázban ég, ami lefordítva annyit jelent, hogy mindenhol tömeg és iszonyatosan nagy dugók. Így a 18.15-ös találkozóra már 16.15-kor elindultunk és éppen odaértünk a megbeszélt időpontra. A két órás tötyögés az autóval az eddig sem sima idegrendszeremet csak még jobban összekuszálta, továbbá mindannyiunk egyhangúlag kijelentette, hogy szívesen enne egy meleg levest, egy kellemes étterembe. Ismét dugóban találtuk magunkat, úgyhogy arra jutottunk, hogy az Üllői úton becsordogálva az első étteremnél megállunk. Persze nem így történt, mert az első étterem inkább sörözőnek nézett ki.

Szóval így kerültünk a Zila Kávéház°Krisztina Cukrászdába, ami étteremként is működik.

Az étterembe a hűvös idő miatt a cukrászdán keresztül lehet bejutni, de a mindig és mindenhol jelenlevő főpincér készségesen kísért egy kellemes, csendes asztalhoz. Mivel az egyik terembe céges karácsonyi vacsorát tartottak, a sima hétköznapi vendégek a téliesített teraszon kaptak helyet.

Ahogy elfoglaltuk asztalunkat, rögtön ott termet a pincér, aki a vacsora alatt tisztes távolból figyelemmel kísérte, hogy ha bármi kívánságunk van, rögtön ott teremjen és teljesítse rendeléseinket.

Az étlap rengeteg ételt tartalmaz. Véleményem szerint mindenki tud fogára valót találni. Az ünnepek alkalmából külön menűsort állítottak össze. A vegetáriánusok végre nemcsak a rántott sajt és zöldségek között választhatnak, míg a megrögzött antialkoholistáknak sem kell az almalé mellett voksolniuk.

A étlap változatosságára jellemző, hogy mangalica, szürke marha alapanyagokból is dolgoznak a konyhán. Hogy az várakozási idő rövidebbnek tűnjön, a pincér kis sós kockákat hozott, melyek kéksajtos krémmel voltak megtöltve és retek csirával szórták meg.

A férjem szürke marha gulyást rendelt, tőle ez bátorságra vall, de nagyon finom volt. Mi családi hagyományokhoz hűen húslevest rendeltünk, amely igen erősre sikeredett és ez élvezhetettlenné tette. Itt kell pár szót ejtenem a tányérokról. A levest, ha nem csészébe kérjük óriási négyzet alakú, idétlen tányérba hozzák ki, amiből enni is nehéz, meg hülyén is néz ki. A fő ételt is ilyen tányérokban szervírozzák, de az valahogy nem tűnt annyira furcsának.

Nővérem meglepődve fedezte fel az étlapon, hogy borjú lábat is készít a séf, azonnal rendelt, mert nemcsak szereti, hanem a kamaszkorát idézte fel. Ezt az ételt csak ínyenceknek ajánlom, mivel a borjú inas lába van kirántva. Számomra ehetetlen és meg kell valljam gyomorforgató étel.

A férjem szárnyas nyársat rendelt, amit óriási tányéron tálaltak, sok-sok zöldséggel, kevés hússal. Fűszerezettsége, állaga megfelelő volt.

A karácsonyi étlapból választottam magamnak, halnyárs sült zöldségekkel és sült tökkel. Nem találtam kifogásolni valót az ételben, finom volt.

Desszertet nem rendeltünk, mivel az étlapon a cukrászda összes süteménye fel volt sorolva és a pincér javasolta, hogy inkább fáradjunk át a cukrászda részbe és látvány alapján válasszunk. Végül a cukrászdába fizetés után mentünk át és becsomagoltattuk a sütiket.

A vacsoráért 11.000,- Ft-ot fizettünk, tehát nem sorolhatjuk az éttermet az olcsó kategóriába.

Szeretném, ha mindenki megismerné a cukrászda által kínált különleges süteményeket.

Zila László mestercukrász által feltalált sütemény látható a honlapon is, lényege, hogy nem rétegesen helyezik a torta lapokra a krémeket, hanem szó szerint beletöltik. Van túrós, (kép) diósgubás, mákosgubás, (gyümölcsös töltelék), tokaji aszús (tokajis töltelék), sárgabarackos és vég nélkül sorolhatnám. Nem túlzok isteni! Sőt a honlapon olvastam, hogy sós tortákat is készítenek, libamájas, sajtos.

A sütemények, attól hogy különlegesek megfizethetőek: 400-450,- Ft/szelet.

Ezek a képek a süteményről már otthon készültek, úgyhogy egy kicsit megviselt.
Értékelés: 8 pont.

ÉM-37

Ez a bejegyzés nem igazán egy étteremről szól, hanem a bécsi adventi vásárról. Évek óta legalább fél napot rászánunk arra, hogy a igyunk egy Kinderpunsch-ot, azért hogy megvehessük a bécsi bögrét, együnk egy Kaiserwurst-ot és egy édes, csöpögős süteményt. Tapasztalataim szerint az édességben nagyon szeretik az osztrákok a giccses, édes, mézesmázos süteményeket az adventi vásárokon. Rengeteg helyen árulnak gyümölcs-nyársat csokoládéval leöntve vagy almát cukormázba mártva. Mindig elcsábulunk valami habos-babos süteményre, de kivétel nélkül csalódást okoznak a magyar ízlésünknek.

Az itt látható képek nem tükrözik az adventi vásár hangulatát, mert egy hétfő délelőtt készültek, 14 oC hőmérsékleten és a kevés vásárló-látógató 90%-ban magyar honfitársunk volt. Az adventi vásár hangulatán és szépségén sokat segít a hűvös idő, hiszen nő a Glühwien elfogyasztott mennyisége és a hétvége, amikor rengeteg a látogató (tömegnyomor). Amiben nem különbözött ez a nap a régiektől, a magyar honfitársaim előszeretettel kiabálnak az egyik árustól a kb. 20 méterre lévő másik árushoz, ahol a kiránduló társuk vásárol, felettéb fonotos kérdéseket kürtölve a nagyvilágba. "Hol vagy Erzsi? ; Hány óra?; Gyere Pistám, nézd ezt a kést., stb." Szinte minden ki van írva magyarul vagy ha nincs kiírva az árus tisztába van az alap szavainkkal.

Az itt látható sütemények nagyrészt megkóstoltuk, nem igazán ízlett.

Az osztrák lepénynek nevezett lángos, abban különbözik a miénktől, hogy laposabb és tömörebb, előre ki van sütve és fogyasztás előtt bedobják a forró olajba egy kis utósütésre.

A képen olvasható Debrezener (debreceni) egyáltalán nem hasonlít a nálunk ismert debreceni párosra.

A sült krumpli mellett látható vékonyka kolbász (enyhén csípős) betekerve tésztával, nos ezt nevezik deberzeninek. Forró olajban sütik ki és még melegen bekenik fokhagymás öntettel. Nem mondható finomnak, de éhes gyomor sok mindent bevesz.

Értékelés: 3 pont (bécsi adventi vásár)

ÉM-36

Az elmúlt időszakban igen sok étteremben megfordultam, de lustaságom felülkerekedett azon, hogy felrakjam a blogra. Be fogom pótolni, mert meglepődve, de örömmel tapasztaltam, hogy páran hiányolják a bejegyzéseimet. Köszönöm, mindenkinek!

Családommal jártunk a Major Panzió és Étterem -ben, (a fotókat innen töltöttem le) amely intézmény Hajdúszoboszlón található. Az interneten hosszas keresgélés után választottuk ki az éttermet, örömmel tapasztaltuk, hogy az étlap is megtalálható az oldalukon, így a választékot és az árakat is megismerhettük előre.

Az étterem a panziónak szoros része, ezért inkább az ott lakók veszik igénybe menü rendszerű étkezés keretében.

Amikor beléptünk, nem mondhatnám, hogy kitörő örömmel fogadtak bennünket, mivel így is sok volt a vendég. Főként német nyugdíjas házaspárok kötötték le az egyetlen pincért. Bennünket egy négy fős asztalhoz ültettek le, ami igen csak picinek bizonyult és kicsi asztalt még egy szárított virág kompozícióval is csökkentették.

A pincér asztaltól asztalig rohangált, néha megállt mellettünk, felvette az ital rendelést, hozta az étlapot és utána elfelejtett bennünket. Az étlap választéka igen nagy, bár a rendelés során kiderült, hogy nyugodtan megrendelhetem a mediterrán halas tekercseket, de kb. 60 perc mire elkészítik. Úgyhogy más ételeket választottunk.

A leveseket kb. 30 perc után hozták ki, de megérte a várakozást, mert nagyon finom volt. A pontos nevére nem emlékszem mit rendeltem, de tárkonyos, tejszínes csirkeraguként jellemezném. Ízletes volt, bár meglepődve tapasztaltam, hogy teli van csirkenyakkal. :(

A főételről nem ejtenék szót, mert az enyém borzalmas volt, tökéletesen elsózták. Ezt jeleztem a pincérnek, de nem volt ideje a reklamációmmal törődni, ez egy kicsit szíven ütött.

A pincér modortalansága után, kértük a számlát és távoztunk, árban közepes kategóriába sorolnám .

Értékelés: 3 pont.

ÉM-35

Kép innen

Már az előző bejegyzésemben írtam, hogy a gyorsétkezdék előnyét rendszeresen igénybe vesszük, ezzel együtt a hátrányait is. Amikor az ismert svéd bútorüzletben járunk, mindig eszünk hot-dog-ot. Fogalmam sincs mi vonz bennünket és még több ezer vásárlótársamat abban hogy beálljunk a végtelenül hosszan kígyózó sorba, hogy 100,- Ft-ért vásároljunk egy forró kutyát. Pontosabban nem egyet, mi legalább ötöt szoktunk venni. Nincs benne semmi extra egy melegített kifli (fehérliszt és mindenféle adalékanyag) és egy melegített virsli van összerakva. Ezután korlátlanul lehet rá rakni majonézt, mustárt, ketchupöt, kb. hat falat. Mégis az emberek, köztük mi is minden alkalommal beállunk a sorba és megvesszük akár menüben is.

Most hogy a karácsony közeledik náluk is megkezdődött az akciók ideje: alkoholmentes forralt bor ajándék bögrével!

Kép: innen

Megkóstoltam, nekem ízlett, ezért elégedetten kisétáltam az ajándék bögrével. Már az autóban kezdtem gondolkodni, hogy mint minden évben, most is bedőltem. Tavaly meleg áfonyalé volt a csali. Megvettem 300,-Ft-ért azr a bögrét amit az üzletben 99,- csak hogy igyak forralt alkoholmentes bort? Ami valószínüleg 15,- Ft önköltségi áron előállítható. Igen, ismét elmondható, hogy az ajándék szó hallatán, jobban kinyílik a pénztárcánk.

Étteremként nem értékelem a hot-dog értékesítést.

ÉM-34

A kép forrása: www.nordsee.hu

Elég sűrűn járunk gyors éttermekbe, nem vagyunk rá büszkék, de tényleg gyorsak és nem kell utána pakolnom, főznöm, sokszor hetekig be se térünk egybe sem, aztán következnek azok hetek, amikor ott ér bennünket az este, "éljen az egészségtelen étkezés" jegyében. Mostanság pedig nővérem kéthetente nálunk van egy estét, úgyhogy végigjárjuk az összes ilyen típusú étkezdéket, mert Karcag városa nem hemzseg a KFC-től, Burger King-től, McDonalds-tól, úgyhogy neki éveket kell bepótolnia.

A Nordsee is egy gyors étterem, de össze sem hasonítható az előző bekezdésben felsoroltakkal. Elsőnek azzal kezdeném a bemutatását, hogy Magyarországon TILOS az egyetlen Nordsee-ben étkezni. Miért? A Westend-ben található bezsúfolva a többi ételgyártósor közzé, amitől teljesen elveszti a Nordsee jelentését, azt az érzésvilágot, melyet pl: Ausztriában nyújt.

Életemben először Bécsben voltam a csak halat áruló gyors étterembe, ahol nemcsak a bő választék, a kellemes kiszolgálás, ízléses berendezés fogott meg, hanem a megnyugtató légkör, tisztaság is jelentős hatással volt rám.

Az étteremlánc Ausztriában sem számít olcsónak, ezért nem is próbálja a tömeg étkeztetést ellátni, mint más ismert gyorsétkezdék. Ezt a piaci politikát sajnos Mo-n nem követték, ezért a hűséges vendégek elmaradtak, akik pedig eddig nem ismerik az áraktól rögtön visszahőkölnek és tovább keresgetnek a Westend által kínált étel sorokon.

Továbbá hozzá kell tenni, hogy sok hazánkfia és lánya elutasítja a halat, aki meg igazán ínyencnek számít, nem fog Nordsee-be enni, hiszen főként fagyasztott alapanyagból dolgoznak.

Szóval azok akik igazán meg szeretnék érezni a Nordsee által nyújtott érzés és íz világot kénytelenek Parndorfig elutazni, ahol egy igazán óriási étterem várja az éhezőket.

Új kínálatuk a Nordsee shusi, amihez még nem volt merszem...

A pultban értékesített szendvicseket mindenki alaposan válassza ki, na nem a frissesség miatt azzal soha sincs gond, hanem a bucikban, mini bagetteken, kiflikben található hal mennyisége miatt, egynémelyeikben csak nyomokban található.

Mindig finom a garnéla box, melyhez koktélszószt érdemes választani.

Salátájuk közül kifejezetten ajánlom a krumplit és meglepő, de a rizshez indián (fekete) rizst kevernek, amellyel olyan ritkán találkozom étterembe. (aki ismer tudja, hogy különös kötődésem van ehhez a rizs típushoz, mivel két évig indián rizs üzemben dolgoztam)

Az árak itthon elég magasak, Ausztriában átlagosnak mondható. Mindig van heti akció, ami azt jelenti, hogy 5-6 euro az akciós étel. A kávéjuk jacobs - ami ugye nem nespresso - de meglepően finom. Édesség kínálatuk a nullával egyenlő.

Állítólag az Allee-ban is fog nyílni egy Nordsee, kíváncsian várom.

Értékelés:

Budapest: 3 pont

Ausztria: 5 pont

ÉM-33

Tettem egy ígéretet. Kitti (fenti kép) unokatestvéremmel megismertetem a sushi-t. Már régebben is írtam, hogy mennyire rajongok e japán ételekért. Az élet kegyes hozzám, mert az utca túloldalán található a La-guna Sushibar . Örök fájdalmam, hogy csak az ízeket tudom megmutatni, sajnos a pálcikával való étkezést nem. Ügyetlenségem, balkezességem, vagymitistudom én miért nem megy. Nekem marad a hagyományos nyugati típusú evőeszköz.

Mivel még soha nem evett sushi-t, arra jutottunk, hogy elmegyünk (átsétálunk az út másik oldalára), megrendeljük, séta vissza és itthon fogyasztjuk el. Hátha nem ízlik vagy oly annyira bejön, hogy két pofira betömné.

Az étteremben mindig kevesen vannak, bár icipici a vendég rész. Viszont a színei, a berendezése, a hangok, a fények kellemes, megnyugtató érzéssel töltenek el minden egyes ottlétünkkor. A hosszú tartózkodást, minden esetben gátolja az a tény, hogy a férjem, kifejezetten undorodik a haltól, az algától, wasabitól, a ráktól és még minden egyéb ételféleségtől ami a sushi elmaradhattatlan része. A pincér mindig kedves, készséges, türelmes, sőt teljesen hozzá van szokva, hogy a japán konyhában járatlanok is szakértőként próbálnak rendelni.

Az étlap bőséges, bár nekem az internetes oldalon mindig úgy tűnik, mintha ott sokkal változatosabb a kínálat.

Csak makikat választottunk, rákosat, avokádósat, tojásosat, lazacosat, csirkéset.

Körülbelül fél órát vártunk a csomagjainkra (5000,-Ft-ot fizettünk) és már robogtunk is vissza a biztonságot nyújtó lakásunkba, hogy kezünket használva felfaljuk a sushinkat.

Az árak sushi árkategóriában teljesen normálisnak mondható. Egyáltalán nem drága étterem.

Kitti a rákos mellett voksolt, én persze az összesért rajongok, de a lazacosért mániákusan.

A wasabi, gyömbér, szójaszósz kombináció nem annyira nyerte meg a tetszését, mert szerinte erős.

Pozitív és negatív kulináris élmény feltöltődése után, elégedetten elautóztunk moziba és megnéztük a Csúf igazság című filmet.

Étterem értékelés: 7 pont

ÉM-32

Már látom, hogy Emőke barátnőmnek felszalad a szemöldöke. Ugyanis megszegtem egy ígéretet, hogy a Vapiano -ba vele megyek először. Bocsánat :(

Másodszor??
Ma a borús időjárás arra késztetett, hogy ne főzzek, hanem menjünk el étterembe és ott együk meg a vasárnapi ebédet.

Elsőre nagyon jó ötletnek tűnt az olasz gyorsétterem. Másodjára már nem annyira, mivel a Petőfi utcát sétáló úttá alakítják, így a környéken nincs parkoló. Úgyhogy kisebb túra után, melyben egy kis sziklamászás is volt a járdákat helyettesítő deszka-pallók miatt.

Kalandtúránk során meglepve tapasztaltuk, hogy minden étterem zárva van, gondoltuk a Vapiano-ban sem lesznek sokan. Nagyot tévedtünk, teli volt.
Belépéskor kapunk egy-egy kártyát, melyre a fogyasztást húzzák le és távozáskor a kártya visszaadásával látják a fogyasztásunkat és lehet fizetni.

Elég nehezen tudtunk választani az olasz tészták, saláták, levesek és pizzák között. Végül a pizza mellett döntöttünk, igazi vékony tésztás olasz pizza. A pasta pultnál rengetegen álltak sorba, de nagyon gyors volt a kiszolgálás.

A képen látható készülék rezegni és csipogni kezd, ha kész a pizza és mehettünk érte a pulthoz.
Nagyon finom volt a pizza, de a vegetáriánusok is bőséges választékot találnak az étlapon.
A kávézó részlegben csak az édességet próbáltuk ki, panna cotta, csoki torta. A férjem szerint a csoki torta olyan semmi volt. Se nem rossz, se nem jó, ehető. A panna cotta ellen én semmi kifogást nem emeltem.
Távozáskor 6000,- Ft-ot fizettünk borravalóval.
Ígérem Emő visszamegyek veled, mert az étlap még sok-sok finomságról tanúskodik.

Értékelés: 7 pont.

A képek telefonnal készültek....

ÉM-31

Logo innen

Gondoltuk körbenézünk a Premier Outlet Centerbe, természetesen én a Tefal edényeknél kötöttem ki és semmit nem vettünk edényeken kívül. Miután végigcsatangoltuk az üzletsorokat, megettünk egy csomag sült gesztenyét (kicsit karácsonyi vásár hangulatban - nincs ez még korán?) megnéztük az új gyors éttermet. A gyors szó itt kb. 10 percet jelentett.
Logója a bejegyzésem elején látható. A reklámja, hogy óriás adag krumplit adnak, az teljesen megfelel a valóságnak. Tényleg óriás a sült krumpli adagjuk, viszont megkérdezték, hogy a speciális fűszerüket rászórják-e? Persze igent mondtam. Soha, de soha nem teszek ilyet többet. Iszonyat, amikor vegeta-szerűséggel beszórják a krumplit.
Rákot kértem rántva, rossz választás volt. Ehetetlen, zsíros és a kinézete is gyilkos volt. Adtak hozzá pár levél jégsalátát is valami ismeretlen öntettel nyakonöntve, ami a rákra is jutott, így még el is ázott. A férjem valami dupla szendvicset rendelt, ami szerinte olyan volt, mint egy hamburger egy kamionos megállóban az útszélén.

Fizetni nem fizettünk sokat, de megfogadtuk ide csak, ha az éhhalál szélén vagyunk, akkor térünk be.

Szeretném azt is megjegyezni, hogy mi csak egyszer ettünk, ha másik helyen üzletükben eszünk lehet, hogy sokkal jobb, mivel az ételek elkészítésénél az emberi tényezőt is figyelembe kell venni....

Időközben megnéztem a web oldalukat és rengeteg üzletük nyílt Magyarországon (Campona, Budaörsi Auchan, Miskolc, Győr, stb) továbbá partnereket is keres, hogy az üzletek sokasodjanak.

Értékelés: 1 pont

Bardo Nemzeti Múzeum

Bardo Nemzeti Múzeum Tunisz mellett található. Semmi köze a B.Bardohoz. A római kor emléke a rengeteg mozaik. Tényleg nagyon szépek, bár a múzeum igen nagy és rengeteg információval találkozik a látogató.

Ennyi mozaikot, mint ami megtekinthető, megjegyezni vagy emlékezni rá lehetetlen. A fenti képen Vergilius látható.

A kövek nem festettek, hanem különböző színű kövekből van kirakva. A mozaikokat, ha a tudósok megtalálják, hosszú munka árán tisztogatják meg és juttatják el a múzeumba. Egy különleges technika segítségével feltekerik, mint egy szőnyeget. :)

El-Jam

Valahogy számomra mindig csak egy nyaraló helynek tűnt, ahová sok-sok magyar turista jár.

Nem, meglepődve tapasztaltam, hogy micsoda történelemmel bűszkélkedik és hogy azt milyen tudatosan őrzik, dédelgetik. Az országot sok-sok hódító leigázta, rómaiak, franciák, törökök...

A rómaiak véres emléket is hagytak maguk után az övékkel vetekedő kolosszeum képében. Itt is véres játékokra használták, mint Itáliában. El-Jam, mint a levár :).

Tevegelés

A tevegelés számunkra csak nézelődéssel telt. Konkrétan a tevékre nem ültünk fel.

Iparággá fejlődött Tunéziában a turisták tevegeltetése. Futószalagon öltöztetik be az embereket, fotózzák, felültetik és kirohannak velük a sivatag szélére, aztán vissza, vetkőzés, fotó vásárlás és viszlát. A tevegeltetés /vegyél meg mindent TURISTA!/ angolul, franciául, németül, oroszul, magyarul, lengyelül űzik. Szóval gondoltuk mi ellenállunk ennek a támadásnak, persze nem teljesen sikerült vizet kellett vennünk. Képeket azért csináltunk.

Vége a munkának a tevék sétálnak haza:

ÉM-30

A képek ismét telefonnal készültek, mivel mikor reggel elindultam otthonról, még szó se volt arról, hogy délután egy étteremben fogok ülni két kollégámmal.

Hogy a munka után frissen és vidáman utazzunk és vezessek még egy órát, gondoltuk a fáradság és a meleg túlélésre az a legjobb, ha megtömjük a hasunkat. Nemcsak lelkünknek, de a pocinknak is jó.

Szóval megálltunk Enyignél a Bozsoki Boszorkánykonyha Étteremnél (Enying /Balatonbozsok/ Fő út. 61.). Az éttermet már ismertük, többször jártunk ott és mindig elégedetten távoztunk.

Maga az épület, az étterem nem egy óriási szám, átlag berendezés, átlag étkészlet, átlag szalvéta, kint műanyag székek, bent óriási terem, ami mindig kicsit sötétnek tűnik. Főleg ha a napfényes utcáról belépünk, akkor tűnik fel a sötétség, ahogy káprázik a szemünk. De mindig tiszta, mindig kedvesek, bár akárhányszor jártam ott szinte mindig üres is volt. Talán ideje lenne normál étkezési időben betérni enni és nem délután 16-kor. A mellékhelyiségek is a szocializmus idejére emlékeztetnek, viszont még soha nem volt üres a szappantartó, sem a kéztörlő.

Az étlap rengeteg ételt vonultat fel, lehet válogatni, szerintem mindenki talál kedvére valót.

Mi már rutinosan őszibarack levest rendeltünk, emlékeink szerint halálosan finom. Most sem csalódtunk, de csak azoknak ajánlom, akik szeretik a hideget, mert nemcsak fagylalt van benne, hanem a barack is jó hideg. Igazából nem sok köze van a hétköznapi gyümölcsleveshez és nincs benne fahéj! Ez nekem külön öröm, mivel szervezetem száz százalékosan elutasítja ezt a fűszert és már az illatától is megfájdul a fejem.

Mint már említettem igen sok ételt kínálnak a betérő számára, elég nehéz volt a döntést meghozni, én citromos csirkemellet választottam:
Nagyon ízletes volt, enyhén érződött a citrom íz. Visszagondolva az ízekre eszembe jutott, hogy elég ritkán fordulok meg ebbe az étterembe (kb. évente egyszer), halvány emlékeim szerint már rendeltem citromos csirkemellet.
Ezen a képen hátul egy cézársaláta látható - fogalmam sincs milyen volt -, és szűzérmék, ami a kolléganőm szerint nagyon jól sikerült.

Most veszem észre a képen, hogy a káposztasaláta tányérja jól le van csorbulva.

Az árak közepesek, a kiszolgálás megfelelő és tűrhető kategória között ingadozik. Az étterem iránti lelkesedésemet komolyan csökkentette egy macska, aki állandóan ott nyávogott az asztal mellett és kaját koldult. Ráadásul igencsak soványka volt.

Értékelés: 5 pont.

Itt is...

Természetesen a szakma nem hagyott Tunéziában sem el.

Berberek

Szóval, itt a homok, a szél, a napsütés, forróság országában élnek a berberek. Ők Tunéziában az ún. őslakosok. Pár száz család, akik szó szerint a föld alatt laknak.

Az a család akik vállalták, hogy megmutatják magukat a hitetlenkedő turistáknak, állítólag szerencsésnek mondhatja magát, mert az állam elhozta hozzájuk a vizet és az áramot és a turisták miatt van bevételük. Ettől függetlenül, hihetetlen, hogy a föld alatt ásott barlangocskákban laknak emberek. Sőt a gyermekek iskolába járnak és pár év múlva három nyelven fognak beszélni.

Felülről nézve:

Sokat gondolkodtam, hogy vajon naponta hány csoport jöhet megbámulni, fényképezni a családot. A család pedig tűri, hogy belépjenek otthonukba, vad idegenek lássák, fotózzák, tapossák életüket, napjaikat. Személy szerint engem annyira zavart, hogy belépek intim szférájukba, hogy a szobákba be sem tudtam lépni. Aztán egy másik kirándulás során az idegenvezető hölgy elmesélte, hogy micsoda óriási a munkanélküliség és elég nagy a szegénység. A berbereknek is szükségük van élelemre, mentateára, a gyerekek iskolába járnak, amihez fel kell öltözni (Tunéziában az oktatás minden szinten ingyenes, 16 éves korig kötelező)., mindezek ma már kemény dinárokba kerülnek. A férj a kecskéket legelteti egész nap, így a család nő tagjának kell munkát vállalni, ő turistákat fogad.

Lisztért nem kell a boltba szaladni, mert házilag készül:

Hotel Orient Palace - Sousse

Röviden és tömören, hirtelen döntés, kevés gondolkodás és rövid álmélkodás után, egy szép szerdai reggelen arra az elhatározásra jutottunk, hogy azonnal egy OLCSÓ útra el kell utaznunk. Be kell vallani ilyet én még soha nem csináltam, hogy a cél meghatározása (persze itt még sehol a cél...) után, azonnal elvonulok az utazási irodába és ott a helyszínen kiválasztom a legközelebbi utat. Persze a leghamarabbit nem tudtam kiválasztani, mert nem volt repülőjegy...

Szóval ilyet eddig soha nem tettem, eddig mindig legalább 3 hónappal az utazás előtt tudtam, hogy hová megyünk, könyvekkel járkáltam a lakásban, minden blogon, fórumon az adott helyet, szállodát böngésztem. Na most erre nem igazán volt időm. Be kell azt is vallani, nem vesztettem semmit, hogy szinte fogalmam sem volt az országról, a városról és szállodáról. Tudtam, hogy nagyon - nagyon sok magyar utazik Tunéziába és haza is térnek, úgyhogy nagy gond nem lehet.
És azon szerencsések közzé tartozunk, hogy megismerhettük Máriát (arab idegenvezető), aki tökéletesen beszél magyarul, ráadásul imád beszélni, úgyhogy a Tunisz-Kartagó egynapos utazást végig mesélte. Milyen is itt élni, milyen ételeket esznek, mit éreznek, milyen a politika, miben is különböznek Európától. Köszönjük. Mindezt úgy , hogy ramadán volt, ezért napfelkeltétől napnyugtáig se nem ivott, se nem evett. Mi éjszaka érkeztünk a hotelba ezért sok mindent nem láttunk belőle. Viszont ami akkor nagyon zavart a szagok, illatok. Nemis tudom melyik kategóriába soroljam. Utáltam. De azt hiszem másnap már nem éreztem, pontosabban az agyam nem vett tudomást róla (megszokta) és a levegő iránti utálatom elpárolgott.

A hotel nagynak mondható, több mint 1000 főt tud éjszakáztatni egyszerre, ennek megfelelően a konyhája szinte éjjel-nappal üzemelt, a recepciósok minden nyelven beszéltek és mivel Bestreisen utazási iroda kedvenc szállodája, úton útfélen magyarokba botlottunk.

Mivel Tunéziában mire a gyerekek kikerülnek a kilencedik osztályból három nyelven beszélnek folyékonyan, ez nemcsak a hihetetlen nyelvérzéküknek köszönhető, hanem a reál tantárgyakat 5. osztálytól franciául és angolul tanulják. Ennek következménye, hogy a német, magyar , orosz már csak ujjgyakorlat és szinte minden nációt megértenek.

Tehát a nyugodtan merem ajánlani mindenkinek, hogy nagyon segítőkészek és megértik bármit közlünk, kérünk tőlük. Nem utolsó sorban sokat segít az 1 dináros érme a problémák megoldásához.

Szóval a recepción németül is kiválóan beszéltek és minden kérésünket zokszó nélkül teljesítették. (ezen kéréseinket már a legelején 10 euróval megerősítettük). (kérések: jobb kilátás, közelebbi szoba, stb.)

A szobák átlagosnak voltak mondhatóak vagy egy kicsit azon alulinak. Az öt csillagért én csak hármat adtam volna, de tudjuk itt mások az értékhatárok. Utolsó nap egy német házaspár mesélte, hogy minden évben két hetet Hajdúszoboszlón töltenek egy három csillagos szállodában, de az csillagokkal jobb.

Visszatérve a magyarokra, tényleg mindenhol magyar szó hangzott és itt rengetegen voltunk. A szálloda vendégkörének kb. a fele. A szálloda lakói főleg gyermektelen házaspárokból vagy idősebb házaspárok voltak, kis és kamasz gyermekeseknek nem ajánlom, mert semmi ilyen irányú programot, elfoglaltságot nem nyújt a hotel. Néha feltűnt két animátor fiú, de a katasztrófa szó nem fejezi ki eléggé a teljesítményüket.

A szobába naponta töltötték a minibárt, takarítottak és cserélték a törölközőket és mindig tiszta volt minden. A takarítónők azonkívül, hogy mindig mosolyogtak (1 dinár /nap a tv mellé kirakva), mindig ugrottak, kérdezték mit segíthetnek. Ugyanezt tapasztaltuk az étteremben (1 dinár /esete) és messziről megismert, foglalta az asztalt, hozta az italokat), segítőkészek, mosolygósak, szolgálatkészek.

A parton, medence partján ugyanaz az a tapasztalat. Mosolygás, segítőkézség, mindenhol magyar szó, néha megspékelve orosszal. (1 dinár / nap)

Ami nekem furcsa és szokatlan volt, hogy minden szállodában van mini bank, ahol be tudja az eltévelyedett turista váltani az euróját vagy dollárját. A tunéziai dinár nem konvertibilis az értékét az állam szabályozza, az országból kivinni nem lehet. Ezért érdemes naponta váltani kisebb összegeket, mert távozásnál a maradékot vissza kell váltani a reptéren.

Kilátás a szobából: