Szinte minden nap chatelek a nővéremmel, ha van egy kis időnk és van témánk. Van amikor csak köszönünk egymásnak, rövid kérdés, hogy vagytok? és már köszönünk is el. Van amikor mélyebb témákat is érintünk. Hogy van Emma? Mi van Benivel? Tegnapi is váltottunk pár mondatot, így került szóba, hogy éppen zserbó sül a konyhában. Mire közölte a nővérem az egyik KEDVENCEM. Mindig elfelejtem, hogy tényleg az egyik kedvence, mi is szeretjük, de valahogy évente egyszer kétszer sütöm meg, akkor sem neki.
Karácsony táján mindig, mert akkor az egyik barátomnak sül ajándékba. Nos ez a zserbó, most így február tájékán az a zserbó, a karácsonyi. Idén Emma miatt nem sok időm volt a konyhába serénykedni, de már nem volt arcom halogatni tovább a sütést. :) Ilyenkor mindig azon morfondírozok, hogy miért nem sütök gyakrabban, hiszen annyira egyszerű, 20 perc alatt már a sütőben is volt. Recept innen , évek óta ebből a receptből készítem el.
Több mint egy órát sült, mert a gáz ereje valahol máshol volt, lángja piros volt és hiába tekertem egyre feljebb, csak stagnált.
A lakásban viszont olyan meleg volt / van (köszönjük FŐTÁV, hogy fizethetünk), hogy a ráöntött csokoládé nem keményedett meg. Ahhhh.
Mind ennek tetejébe, a férjem reggel közölte, mikor megkóstolta szerinte nem elég édes.
A következő tepsit a nővéremnek fogom sütni :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése