Ismét folytatom/-tuk a Ráday utca felfalását, ma a Berliner Sörkatakomba/ került sorra.
Ma később érkeztünk a sétáló utcába, mert múlthéten úgy tűnt 18 óra körül még nem éhesek az emberek, a teraszok üresen konganak, minden járókelőt megszólítanak a vendég invitáló lányok, így hét óra felé érkeztünk.
Újra végig sétáltunk az egész utcán, pedig délután tanulmányoztam a neten az éttermeket, de nem alakult ki határozott döntés a fejemben. A séta amúgy is mindig kellemes a langyos nyáresti melegben.
A Berliner Sörkatakomba mellett nem szólt több indok, mint más hely mellett, egyszerűen itt már ettek és ez bevonzott bennünket is.
Tapasztalatom szerint az emberek jobban leülnek oda, ahol már mások is esznek – ez ránk is vonatkozik-, talán azért mert látják, hogy körülbelül mit is nyújt az étterem. Ezt még a kihelyezett fényképes étlapok sem tudják felülmúlni.
A teraszon foglaltunk helyet, az asztalokon ikea-s asztali futók voltak leterítve, hogy tompítsák a fekete asztallapok komorságát, az evőeszközök is a svédektől érkezett.
Megkaptuk az étlapot – ami elég szakadt és rongyos volt – és kikértük az italokat. A limonádé, melyet kaptam életem legízetlenebb, leglassabban elkészített itala volt. A cola light-re ezt ugye nem mondhatom…
Az étlap arról tanúskodik, hogy bélszínben utaznak. Ettől függetlenül pulyka és csirke ételek kaphatóak, továbbá vega tál két személyre pár sertés féleség, pl: ropogós malacsült. Tetszett, hogy köretben igen változatosak és fantáziadúsak. Aki egytálételt szeretne, ehet vörösboros marhapörköltet, aki könnyedet szeretne, több féle salátából válogathat, előételben gazdagok, levesben átlagosak, de a chilis bab, csülkös sztrapacska, penne is rendelhető. A desszertek annyira nem vonzóak, de lehet, hogy a melegben nem kívántuk annyira. Az itallapon rengeteg féle koktél megtalálható, melynek alapjait a Zwack szolgáltat, továbbá 39 féle barna sör az almástól az különleges fűszerezésig, akár 12%-os alkohol tartalommal.
Norbi óriás bécsi szeletet rendelt burgonya salátával – a bécsi szelet csirkéből készül!. Jómagam pedig csirkesaslikot, előtte több percig vívódtam magammal, hogy rendeljek –e bélszín steaket? A pincérnő a rendeléskor közölte, hogy el kell mennie, megkérdezni, van –e csirkesaslik. Furcsa módon nem bement az étteremben, hanem a szomszéd utcába futott át? Ott a konyha??
Végül a sors azt szerette volna, hogy bélszínt egyek zöldbors mártásban.
30 percen belül megkaptuk a vacsoránkat, - szerencsére nem a másik utcából hozták, hanem bentről - ami számomra élvezetes, ízes, szaftos és finom volt. Be kell vallanom nem tudom milyen a jó bélszín. Azért is vívódtam a rendeléskor, mert pont a héten két külföldi ismerősöm is ecsetelte, hogy milyen régen evett egy marha sültet. Beszélgettünk arról, hol is lehetne jó alapanyagot venni, hogyan is kéne fűszerezni. Mi magyarok a konyháinkban ritkán, különleges alkalmakkor készítünk bélszínt, de a nyugati konyhákban szinte hetente esznek egy jó steaket.
Bár, ahogy látszik a krumplisaláta sem az ismert bécsi típusú volt.
Tehát én úgy gondolom jó steaket ettem, de sajna nincs összehasonlítási alapom. E hiányosságomat idővel pótolni fogom. J
A vacsora elfogyasztása után desszertet és alkoholt nem rendeltünk, a pincér az üres tányérokkal szomorúan távozott és hozta a számlát. 6500,-Ft-ot fizettünk borravalóval, bár ugye szinte semmit nem fogyasztottunk csak ételt, ittam volna még limonádét, de itt soha többet.
Értékelés: 5 pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése