Törökország II.

Az egy hét alatt kétszer voltunk kirándulni, az egyik utunk Pamukkaléba vitt, ami igen messzi van Managvat-tól, több száz km, ami több órás utat jelentett. Ahhoz, hogy lássunk egy világörökséget "szenvedni" szükséges, itt azt jelentette hogy több mint 5 óra volt oda és 6 óra a visszafele út, át a hegyeken, ahol éppen utat építettek, úgyhogy lezárások és makadám szerű utakon zötykölődtünk.

A látványért viszont megérte, de arról majd egy másik bejegyzésben.

Inkább arról szeretnék mesélni, hogy a hosszú út alatt mi mindent megtudtunk Törökországról, az itt lakó népekről, mentalitásukról.

Az első és legfontosabb, hogy a törökök nagyon szeretik a hazájukat, nagyon tisztelik az életet és hitük szerint szükségét érzik, hogy valamit adományozzanak. Pl: a szálloda tulajdonosa az árvaháznak adja a Selge Hotel összes profitját, persze van más vállalkozása is.... Az hogy muzulmánok, nagyon természetesen élik és nem mindenki tartja be a ramadánt, legalábbis a nyaraló területeken, fentebb északon betartják. Rengetegen dohányoznak, a lakosság 70 %-a, viszont nagyon kevesen isznak alkoholt, imádnak étkezni és számukra az idő nem az a fogalom, mint nekünk. A lakosság számát nem igazán lehet meghatározni, akárhol olvastam, mindenhol más számok voltak leírva, kb. 72 milliónyian vannak, melyből csak Istanbulban 12 millióan élnek. A lakosság összetétel igen jó, mert rengeteg a fiatal, a vezető korosztály a 28-35 évesek, ők vannak legtöbben, ma már sokan tovább tanulnak ezért a fiatalok 2-3 gyermeknél megállnak, de keleten, eldugottabb helyeken még mindig 5-6 gyermek születik egy családban.

Nagyon fontos számukra a múlt és a múltból maradt örökségek, ezt törvénnyel is védik, úgyhogy ha találnak egy régi romot, azonnal megőrzik, tilos mellé építkezni, gyárakat telepíteni.

Ami még fontosabb számukra az a törökök atyja Mustafa Kemal Atatürk.

Fotó:innen

Mindkét fotón ő látható, a másodikat a szállodában készítették.

Valószínű, hogy ő volt az aki Törökországot közelebb tolta Európához, nagyon kemény intézkedéseket hozott a 20-as években, aminek persze sok ellenzője is volt.

A legfontosabb, hogy ketté választotta a politikát a vallással, így köztársasággá válhatott az ország, eltörlésre került az oszmán szultánság.

Az arab írást megszüntette és bevezették a latin abc-t. Bevezette a kötelező oktatást, hogy mindenki végezze el az általános iskolát, megreformálta a felsőoktatást is, és a nők is tanulhattak tovább.

Eltörölte a több nejűséget, mindenkinek csak egy felesége lehet, továbbá már nem csak a férfiak válhattak el, hanem a nők is.

Bevezette a vezeték nevet, mert addig mindenkinek csak keresztneve volt, (pl: Ali, Mustafa, Hadszn, stb.) talán annyival kiegészítve, hogy Mustafa Ali fia. De a 30-as évektől már mindenkinek volt vezetékneve.

A nők általa hamarabb kaptak szavazójogot, mint Franciaországban vagy Svájcban.

És az ő irányítása alatt vezették be a Gergely naptárt.

Elég jó külpolitikát folytatott, mely során egyesével egyezett meg az országokkal, ennek a jótékony hatásai még ma is profitál a törököknek.

Persze azért ő sem volt tökéletes volt két nagy szenvedllyé az ital és a nők.

Meglepő, hogy egy ember két évtized alatt, mi mindent próbált elfogadtatni népével, ma nincs egy város, egy falu, ahol ne lenne egy Atatürk szobor, Atatürk tér, Atatürk utca.

Természetesen nem csak a történelmével ismerkedtünk meg, hanem, hogy mi mindent találtunk, amit itthon nem ismerünk.

Tudni illik, hogy itt minden pisztáciás, a képen is látszik, hogy mennyi féle csokoládét dobnak piacra, ami a zöld csonthéjassal van töltve. Sőt ettünk magnum jégkrémet is, ami pisztáciás volt. A mogyorókrémet fogkrémes tubusban árulják :).

Középen a kis tálkában fekete szezámmag van, amit eddig nem ismertem, mikor rákérdeztem Gabi barátnőmnél, akkor teljesen természetesen közölte, hogy igen, ő szokott fekete szezámmagot az ételeire szórni. Hát... Szóval ezek a kis magocskák valami különös ízvilágba utaztatják az embert, főként péksüteményekre szórják.

Nemzeti italuk a RAKI, ami ánizs pálinka és ha vizet öntünk a rakira, olyan színe lesz, mintha tejet innánk.

Meg kell említeni a lebilebi-t, azaz a csicseriborsót. Nemcsak köretként használják, hanem pörkölik is és úgy fogyasztják, mint mi a sós mogyorót.

Nagyon sok gránátalma ültetvényük van a narancs, alma, körte, mogyoró mellett, így mindent lehet gránátalma ízbe kapni, dobozos üdítőt, teát, szörpöt, édességet.

A kép oldalán látható sárga üvegben 70 fokos alkoholos "arcszesz" található, a melegben mindenki izzad és szagosodik. Na ezt a folyadékot lögybölik magukra, mely kapható citromos, rózsás, stb illatokban.

A lenti képen látható a szultán kenyér nevű édesség, ami szénhidrát bomba, zselés- szirupos kockák, bennük mogyoróval, pisztáciával, mandulával, csokival. Magát a zselét is ízesítik, találkoztunk narancsossal, citromossal, tejessel, kávéssal, rózsással, kivissel, málnással és még sorolhatnám. Egy kocka vagy tekercs kb. 3 napi adag.

Ami még érdekes, hogy minden török beszél valamilyen nyelvet a törökön kívül, főként oroszt, hiszen ők látogatnak el ide legtöbben, persze az angol is megy nekik, de németül sem vesznek el, s ha kell lengyelül, szlovákul, magyarul is tudnak szavakat.

Viszont a török angol egy kicsit más mint a normál angol, feliratokon lehet észrevenni: Cold Bear, azaz hideg medve a Cold Beer - hideg sör - helyett. A szállodai bejelentő lapon a children helyett (gyerek), a chicken (csirke) szerepel. Hát ez a türkish english.