2009. szeptember 22., kedd

Hotel Orient Palace - Sousse

Röviden és tömören, hirtelen döntés, kevés gondolkodás és rövid álmélkodás után, egy szép szerdai reggelen arra az elhatározásra jutottunk, hogy azonnal egy OLCSÓ útra el kell utaznunk. Be kell vallani ilyet én még soha nem csináltam, hogy a cél meghatározása (persze itt még sehol a cél...) után, azonnal elvonulok az utazási irodába és ott a helyszínen kiválasztom a legközelebbi utat. Persze a leghamarabbit nem tudtam kiválasztani, mert nem volt repülőjegy...
Szóval ilyet eddig soha nem tettem, eddig mindig legalább 3 hónappal az utazás előtt tudtam, hogy hová megyünk, könyvekkel járkáltam a lakásban, minden blogon, fórumon az adott helyet, szállodát böngésztem. Na most erre nem igazán volt időm. Be kell azt is vallani, nem vesztettem semmit, hogy szinte fogalmam sem volt az országról, a városról és szállodáról. Tudtam, hogy nagyon - nagyon sok magyar utazik Tunéziába és haza is térnek, úgyhogy nagy gond nem lehet.
És azon szerencsések közzé tartozunk, hogy megismerhettük Máriát (arab idegenvezető), aki tökéletesen beszél magyarul, ráadásul imád beszélni, úgyhogy a Tunisz-Kartagó egynapos utazást végig mesélte. Milyen is itt élni, milyen ételeket esznek, mit éreznek, milyen a politika, miben is különböznek Európától. Köszönjük. Mindezt úgy , hogy ramadán volt, ezért napfelkeltétől napnyugtáig se nem ivott, se nem evett. Mi éjszaka érkeztünk a hotelba ezért sok mindent nem láttunk belőle. Viszont ami akkor nagyon zavart a szagok, illatok. Nemis tudom melyik kategóriába soroljam. Utáltam. De azt hiszem másnap már nem éreztem, pontosabban az agyam nem vett tudomást róla (megszokta) és a levegő iránti utálatom elpárolgott.

A hotel nagynak mondható, több mint 1000 főt tud éjszakáztatni egyszerre, ennek megfelelően a konyhája szinte éjjel-nappal üzemelt, a recepciósok minden nyelven beszéltek és mivel Bestreisen utazási iroda kedvenc szállodája, úton útfélen magyarokba botlottunk.
Mivel Tunéziában mire a gyerekek kikerülnek a kilencedik osztályból három nyelven beszélnek folyékonyan, ez nemcsak a hihetetlen nyelvérzéküknek köszönhető, hanem a reál tantárgyakat 5. osztálytól franciául és angolul tanulják. Ennek következménye, hogy a német, magyar , orosz már csak ujjgyakorlat és szinte minden nációt megértenek.
Tehát a nyugodtan merem ajánlani mindenkinek, hogy nagyon segítőkészek és megértik bármit közlünk, kérünk tőlük. Nem utolsó sorban sokat segít az 1 dináros érme a problémák megoldásához.
Szóval a recepción németül is kiválóan beszéltek és minden kérésünket zokszó nélkül teljesítették. (ezen kéréseinket már a legelején 10 euróval megerősítettük). (kérések: jobb kilátás, közelebbi szoba, stb.)



A szobák átlagosnak voltak mondhatóak vagy egy kicsit azon alulinak. Az öt csillagért én csak hármat adtam volna, de tudjuk itt mások az értékhatárok. Utolsó nap egy német házaspár mesélte, hogy minden évben két hetet Hajdúszoboszlón töltenek egy három csillagos szállodában, de az csillagokkal jobb.
Visszatérve a magyarokra, tényleg mindenhol magyar szó hangzott és itt rengetegen voltunk. A szálloda vendégkörének kb. a fele. A szálloda lakói főleg gyermektelen házaspárokból vagy idősebb házaspárok voltak, kis és kamasz gyermekeseknek nem ajánlom, mert semmi ilyen irányú programot, elfoglaltságot nem nyújt a hotel. Néha feltűnt két animátor fiú, de a katasztrófa szó nem fejezi ki eléggé a teljesítményüket.
A szobába naponta töltötték a minibárt, takarítottak és cserélték a törölközőket és mindig tiszta volt minden. A takarítónők azonkívül, hogy mindig mosolyogtak (1 dinár /nap a tv mellé kirakva), mindig ugrottak, kérdezték mit segíthetnek. Ugyanezt tapasztaltuk az étteremben (1 dinár /esete) és messziről megismert, foglalta az asztalt, hozta az italokat), segítőkészek, mosolygósak, szolgálatkészek.
A parton, medence partján ugyanaz az a tapasztalat. Mosolygás, segítőkézség, mindenhol magyar szó, néha megspékelve orosszal. (1 dinár / nap)
Ami nekem furcsa és szokatlan volt, hogy minden szállodában van mini bank, ahol be tudja az eltévelyedett turista váltani az euróját vagy dollárját. A tunéziai dinár nem konvertibilis az értékét az állam szabályozza, az országból kivinni nem lehet. Ezért érdemes naponta váltani kisebb összegeket, mert távozásnál a maradékot vissza kell váltani a reptéren.
Kilátás a szobából:

Nincsenek megjegyzések: