Szahara

Eljött az ősz és mi ismét belevágtunk egy utazásba, gondoltuk kipihenjük a nyár fáradalmait. Sajnos csak 7 napra utaztunk el, ami természetesen kevésnek bizonyult.

Tunézia

Következő bejegyzéseimbe fogok mesélni még Tunéziáról, de már a kolléganőim nagyon várják a képeket, úgyhogy a kedvencemet a Szahara túrát tettem fel legelsőnek.

Szerencsére, amikor mi jártunk a sivatagban csak 32 fok volt, úgyhogy tejesen elviselhető volt. A fent látható autóval közelítettük meg a Nagy Homokos Alföldet. Az arab sofőrök - mint mindenki Tunizéiában - remélik és elvárják a borravalót és ennek növelése érdekében mindent meg is tesznek. Gépkocsiban én még életemben nem féltem, izgultam, rajongtam, örültem ennyire. Nagyon gyorsan, dűnéken fel -le cikáztunk és közben az arab sofőr hangosan közölte mindenkivel még hány "akció" várható, ahol az ő nagy örömére mind a 6 utas összefo....sta magát. Ma már biztos vagyok benne, hogy a sofőr élvezte a legjobban, mert hangosan felnevetett minden egyes alkalommal, mikor mi nők sikoltoztunk, a férfiak meg egyre erősebben markolászták a kapaszkodót. Végül persze épen és egészségesen megérkeztünk a homokos tájba és közelről megismerhettük Anakin lakóhelyét. Az autóban egy idősebb házaspár is utazott velünk, az út végén a hölgy halkan megjegyezte, vajon miért a dimbes-dombos helyeken megy az autó, mikor lejjebb van egy sokkal jobb út és az is ugyanide hozott volna???

A panoráma képeket sajnos csak kicsiben tudtam feltölteni, de remélem így is látható.

Ami nem látszik a képeken: az egész gipszkartonból van, fából és egykét csavarból.

Még itt is árusok rohanják meg az embert, hogy vegyünk tőlük nyakláncot, sivatag rózsát vagy egyéb cikkeket.

Található itt a turisták részére wc, 1 dinárért úgy, hogy az ajtaját nem lehet becsukni és egy benzines kannára mutatnak kézmosás gyanánt.

A dzsipek épített színbe állnak be, míg mi - szerintük - bolond turisták megrohanjunk a filmforgatási helyszínt és örült fényképezésbe kezdünk.