ÉM-38

A péntek este szokásosnak indult, a nővérem sms-t küld mikorra menjek érte a suliba, hazafelé jövet beugrunk egy gyors étterembe és megvacsorázunk, hazaérünk és hajnalig beszélgetünk. Így indult, aztán abszolút nem így alakult. A város karácsonyi lázban ég, ami lefordítva annyit jelent, hogy mindenhol tömeg és iszonyatosan nagy dugók. Így a 18.15-ös találkozóra már 16.15-kor elindultunk és éppen odaértünk a megbeszélt időpontra. A két órás tötyögés az autóval az eddig sem sima idegrendszeremet csak még jobban összekuszálta, továbbá mindannyiunk egyhangúlag kijelentette, hogy szívesen enne egy meleg levest, egy kellemes étterembe. Ismét dugóban találtuk magunkat, úgyhogy arra jutottunk, hogy az Üllői úton becsordogálva az első étteremnél megállunk. Persze nem így történt, mert az első étterem inkább sörözőnek nézett ki.

Szóval így kerültünk a Zila Kávéház°Krisztina Cukrászdába, ami étteremként is működik.

Az étterembe a hűvös idő miatt a cukrászdán keresztül lehet bejutni, de a mindig és mindenhol jelenlevő főpincér készségesen kísért egy kellemes, csendes asztalhoz. Mivel az egyik terembe céges karácsonyi vacsorát tartottak, a sima hétköznapi vendégek a téliesített teraszon kaptak helyet.

Ahogy elfoglaltuk asztalunkat, rögtön ott termet a pincér, aki a vacsora alatt tisztes távolból figyelemmel kísérte, hogy ha bármi kívánságunk van, rögtön ott teremjen és teljesítse rendeléseinket.

Az étlap rengeteg ételt tartalmaz. Véleményem szerint mindenki tud fogára valót találni. Az ünnepek alkalmából külön menűsort állítottak össze. A vegetáriánusok végre nemcsak a rántott sajt és zöldségek között választhatnak, míg a megrögzött antialkoholistáknak sem kell az almalé mellett voksolniuk.

A étlap változatosságára jellemző, hogy mangalica, szürke marha alapanyagokból is dolgoznak a konyhán. Hogy az várakozási idő rövidebbnek tűnjön, a pincér kis sós kockákat hozott, melyek kéksajtos krémmel voltak megtöltve és retek csirával szórták meg.

A férjem szürke marha gulyást rendelt, tőle ez bátorságra vall, de nagyon finom volt. Mi családi hagyományokhoz hűen húslevest rendeltünk, amely igen erősre sikeredett és ez élvezhetettlenné tette. Itt kell pár szót ejtenem a tányérokról. A levest, ha nem csészébe kérjük óriási négyzet alakú, idétlen tányérba hozzák ki, amiből enni is nehéz, meg hülyén is néz ki. A fő ételt is ilyen tányérokban szervírozzák, de az valahogy nem tűnt annyira furcsának.

Nővérem meglepődve fedezte fel az étlapon, hogy borjú lábat is készít a séf, azonnal rendelt, mert nemcsak szereti, hanem a kamaszkorát idézte fel. Ezt az ételt csak ínyenceknek ajánlom, mivel a borjú inas lába van kirántva. Számomra ehetetlen és meg kell valljam gyomorforgató étel.

A férjem szárnyas nyársat rendelt, amit óriási tányéron tálaltak, sok-sok zöldséggel, kevés hússal. Fűszerezettsége, állaga megfelelő volt.

A karácsonyi étlapból választottam magamnak, halnyárs sült zöldségekkel és sült tökkel. Nem találtam kifogásolni valót az ételben, finom volt.

Desszertet nem rendeltünk, mivel az étlapon a cukrászda összes süteménye fel volt sorolva és a pincér javasolta, hogy inkább fáradjunk át a cukrászda részbe és látvány alapján válasszunk. Végül a cukrászdába fizetés után mentünk át és becsomagoltattuk a sütiket.

A vacsoráért 11.000,- Ft-ot fizettünk, tehát nem sorolhatjuk az éttermet az olcsó kategóriába.

Szeretném, ha mindenki megismerné a cukrászda által kínált különleges süteményeket.

Zila László mestercukrász által feltalált sütemény látható a honlapon is, lényege, hogy nem rétegesen helyezik a torta lapokra a krémeket, hanem szó szerint beletöltik. Van túrós, (kép) diósgubás, mákosgubás, (gyümölcsös töltelék), tokaji aszús (tokajis töltelék), sárgabarackos és vég nélkül sorolhatnám. Nem túlzok isteni! Sőt a honlapon olvastam, hogy sós tortákat is készítenek, libamájas, sajtos.

A sütemények, attól hogy különlegesek megfizethetőek: 400-450,- Ft/szelet.

Ezek a képek a süteményről már otthon készültek, úgyhogy egy kicsit megviselt.
Értékelés: 8 pont.