Több éve hallgatom, hogy a Tortuga Étterem mennyire jó, milyen isteni, milyen rendesek, milyen szuper és még sorolhatnám.
Valahogy mindig úgy alakult, hogy nem foglaltam ott helyet az esti programhoz, vagy túl későn telefonáltam és már nem volt szabad asztal.
Valahogy mindig úgy alakult, hogy nem foglaltam ott helyet az esti programhoz, vagy túl későn telefonáltam és már nem volt szabad asztal.
Kolléganőim rendszeres szervezik ide a családi ebédeket, évfolyam találkozókat vagy baráti vacsorákat. Minden egyes alkalom után óvatosan célozgatnak, enyhén megrónak, miért is nem jártam még itt. Ők szívesen olvasnának róla - kellemes emlékek miatt - én pedig ugye szívesen írnék róla.
Szóval, mivel a nővérem minden második héten egy esetét nálunk tölt, arra az elhatározásra jutottam, próbáljunk ki minél több éttermet, ismerjünk meg minél több ismeretlen helyet.
Így időben telefonáltam és lefoglaltam vacsoránk helyszínét, főleg mert a kalóz étteremben víz csobog a lábunk alatt, teknőcök szaladgálnak a padlón az elbeszélések szerint.
Mivel a forgalom kiszámíthatattlan, hamarabb indultunk, ezáltal hamarabb érkeztünk, amiről azt gondoltuk probléma lesz, de nem volt, mert a környéken egy szabad parkoló sem volt, úgyhogy elég sokat és sokáig kellett sétálnunk a bejáratig.
A bejáratnál egy nagy kard?, alabástrom? zárta el az utunkat, mely jelezte, hogy várjunk. A főpincér szinte azonnal megérkezett, kedvesen elvette kabátunkat és az asztalunkhoz kísért. Ma már tudom, hibáztam , hogy a nem dohányzó termébe kértem asztalt, nemcsak szűk, sötét, de mindenki keresztül menetel rajta, ráadásul a padok is kényelmetlenek és még a teknősöket sem láthatjuk.
A dohányzó teremben kívülről minden kényelmesebbnek, tágasabbnak tűnt.
Az étterem kalóz stílusra épít, ezért a berendezés, az ételek elnevezése, a pincérek öltözködése e téma köré épül.
Az étlapon rengeteg étel, mindenki talál a fogára valót, a felszolgálók segítenek a döntésben, ha nem megy egyszerűen a választás. Bennünket félbeszakítottak, mert a mellettünk lévő asztalnál születésnapos ült és a köszöntése alatt (egy álarcos, fekete ruhába öltözött fickó szalad az asztalhoz süteménybe dugott tűzijátékkal, a háttérben pedig felerősítik a zenét) leoltják a világítást. Nekem ez nem ünnepi volt, hanem inkább rémisztő. A szomszéd asztalnál ülő kissrác ijedten bámult nagy szemeivel mosolygó szüleire, miközben a nagypapa megpróbálta lefényképezni a pillanatot.
Miután kiolvastuk az étlapot, rendeltünk levest, több félét, strucc húsleves (nagyon finom) Vézna Bob mai levese (ehetetlen, teli fagyasztott zöldbabbal, pedig friss zöldséggel hirdetik), Kalóz Nagyi bablevese (finom, ízletes, korhely jellegű).
A fő ételben kipróbáltuk a nyársas témákat (kalóztör) és halasat. Minden ételt serpenyőben tálalnak, friss zöldségekkel, nagy adag körettel. A zöldborsos mártásos lepényhalam mennyei volt, bár a mártás és a köret teljesen eltakarta az apró halacskámat. :(
A desszert kiválasztásakor törekedtünk arra, hogy mindhárman mást rendeljünk, mert végig akartuk kóstolni és mikor már olvastuk összefutott a nyál a szájunkban.
Az epres tiramisuval töltött palacsinta bazsalikomos csokoládé fagylalttal elnevezésű kompozició nem nyerte el a tetszésünket. Mintha krizantént kellett volna rágcsálni.
A töltött kókuszdió fehérrummal megkapta az első helyezést. Nemcsak látványos volt, de ízletes is.
A Tortuga kocka (baileys krémes) sem hozott íz világában semmi különlegességet az alkoholon kívül mást nem lehetett érezni rajta. Viszont szép nagy volt.
Kis kincsesládában hozták a számlát , 13.500,-. Árakban átlagosnak mondható, nem kirívó, bár ennyiért én szerettem volna jót enni. (a zöldségleves teljesen elvette a kedvem)
A honlapja az étteremnek, vállalkozásnak szerintem szuper, mind a felépítés, az ötletek. Mivel szeretek főzni, örömmel fedeztem fel, hogy vannak receptek is, ez javítja egy kicsit az összbenyomást.
Értékelés: 5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése