A 90-es évek végén, ha emlékeztek divatba jöttek a szebbnél – szebb szakácskönyvek. Ekkor kezdődött el a szakácskönyv gyűjtögetésem, ami mára kb. 250 db-ra duzzadt. Azt hiszem ismerőseim közül én vagyok az egyetlen fanatikus, aki szó szerint kiolvassa a szakácskönyveket az elejétől a végéig, persze ez nem jelenti, hogy el is készítek mindent ami bennük van. Egyik karácsonyra megkaptam a Nagy Pitesütő szakácskönyvet, melyet szépen kiolvastam szilveszterig és utána soha többet nem vettem kezembe, pedig mindig úgy gondoltam én pitét fogok sütni, almásat, húsosat, túrósat, stb. Pedig pitét alkotni nem nehéz, sőt kifejezetten az egyszerű süteményekhez tartozik, mégis inkább zserbóba, túrótortába vagy valami bonyolultabba kezdek bele.
De vasárnap eljött a nagy pitesütés napja!
A hét elején Darázs Andi kolléganőm behozta a Stahl féle marcipános csokis pitéjét és miután mindenki megkóstolta, megkapta a receptjét.
Megvettem a hozzávalókat – kérek mindenkit figyelni a marcipán masszára, mert van amelyik csak 35 % mandulát tartalmaz!, amit én használtam 54 %-os volt – és elkészítettem. Darált mandulát a Lidl-ben lehet kapni, kár nekiállni az őrölésnek.
A férjem szerint finom, tök jó, hogy végre sütöttem valami édeset, szerintem egy kicsit túl édes, ezért legközelebb fél adag cukrot fogok beletenni. A marcipánt Andi javaslatára nem daraboltam, hanem kinyújtottam és ráterítettem a tésztára. Ja, és én nem rizst alkalmaztam nyomatékként, hanem babot. Ez a végeredmény, mivel későn kaptam észbe, hogy fényképet szerettem volna készíteni, az egészről lemaradtam:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése