Gofri és a férfiak

Régebben rendszeresen sütöttem gofrit, de mindig utáltam a sütőjét takarítani, rengeteg csöpögéssel járt, úgyhogy leszoktam róla. A sütő bekerült a beépített szekrény hátsó sarkában és több éve elő sem vettem, csak ha Mariann kölcsönkérte. Már többször említette a férjem, hogy enne gofrit, süssek gofrit. A múlt héten volt egy próbálkozásom, de nem lett valami fényes, végül feladtam, mert mindig beleragadt. Végül Norbi fejezte be és lelkesen közölte, jövő héten egy másik recepttel újrapróbálkozik. Persze ezt elengedtem a fülem mellett, de tegnap ismét szóba hozta, sőt ma reggel is. Gondoltam nincs mást tenni itt a vasárnap és gofrit kell sütnöm, végül bepróbálkoztam, hogy tőlem nyugodtan, de már az elejétől csinálja ő.

Kicsit elhamarkodottnak tűnt ez a kijelentésem, mert jó-jó, hogy a cukrot nem találta a szekrényben, de elég viccesen nézett ki, mikor a tojásokat akarta ketté választani. És mivel szerinte az édességekbe nem szükséges só, ezért a recept felolvasásakor ezt mindig átugrotta. Úgyhogy részlegesen besegítettem.

A kavarást nem vállaltam, neki kellett. És milyen jól döntöttem! Közölte, hogy ez egy kemény meló, nem is érti, hogy eddig miért nem sírtam és könyörögtem egy konyhai, de professzionális dagasztó gépért. Ekkor a szemöldököm kezdett felfelé szaladni és kérdőjelet formálni. De ne aggódjak, ez után megveszi álmaim gépét, csak bökjek rá, mert így nem lehet élni és a fakanál készletemet is felújítja, mert olyan mintha egy ceruzát fogna az erő vele marad és nem megy át a tésztába.

Ígérem azonnal beszámolok, ha tényleg megkapom a gépet.

Végül ez sült ki:

A recept:

50 dkg liszt, egy csipet só, 6 tojás sárgája és felvert habja, 5 dkg cukor ¾ liter tej, vanília cukor.

Ezeket összekeverjük és kisütjük. kb. 20 db lesz belőle. Figyelmeztetés! senki ne öntsön olajat a sütölapra, mert attól ragad bele a tészta.