2010. március 9., kedd

ÉM-47

kép: innen

Az, hogy a eljutottam a Claro Bisztroba, annak köszönhető, hogy Dalma kolléganőm férjhez fog menni. Nem, nem ebben az étteremben, de a meghívók átadásának ezt a helyszínt szánta. Kicsit vonakodva mentünk el, arra gondolva miért nem kapjuk meg csak simán az irodában? A válasz – most már utólag tudom – nagyon egyszerű, a hangulat teljesen más, még akkor is, ha egy hideg, esős délután, nyafogva vonultunk át a Ráday utcába. Mikor beléptünk, megcsapott bennünket az esti hangulat, már-már péntek esti?, mindenki lelkesen rendelt. A fiúk viccelődtek, a későn érkezők is befutottak és az asztalköré gyűltek. Volt aki forralt bort rendelt, volt aki bort, volt aki koktélt, röviditalt, üdítőt, a hangulat javult, az érzések simultak. A beszélgetés egyre fokozódott, s közben észrevétlenül besötétedett, lassanként az asztalok mellé párok, barátok ültek le egy pohár italra. A pincérek jó hangulatban felszolgáltak, halkan morajlott az egész terem. A meghívók időközben átadásra kerültek, a beszélgetés fonalai a készülő menyegző körül kezdett tekeredni. Az egész estére ez a hangulat volt jellemző, talán a hely szelleme vagy a társaság miatt.

Anita (legfrissebb kolléganőnk) rendelt ételt, amitől nekünk is megjött az étvágyunk és a kedvünk. Nehezen választottunk, rendeltünk, elég gyorsan hozták, házias és kellemes volt. Bár a szakács ingadozóan szerelmes, mert a hagymaleves sós volt, míg a padlizsánkrém egy picit sótlan. J Az étlapon rengeteg étel található, a fogyasztó nehezen tud választani. Nincs extra, különleges étel, de aki szeretni a magyaros konyhát az jól fog lakni. Mint már említettem, gyorsan készülnek az ételek.

Tetszett, hogy a pincérek közvetlenek, barátságosak, segítőkészek. A Bisztró berendezéséről több internetes oldal is ír, hogy nagyon hasonlít a Claro elődjére, mindenesetre dominál a barna szín, a sok ablak és a rengeteg moziplakát.

Értékelés: 5 pont

Nincsenek megjegyzések: