2010. március 20., szombat

ÉM leértékelés

Vannak hetek, amikor nem írok egyetlen étteremről, élményről sem. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem eszünk vendéglátóhelyen, csupán rendszeresen térünk vissza kedvenc helyeinkre, amiről nem írok még egyszer. A mai napon viszont olyan „sérelem” ért bennünket, hogy meg kell osztanom a nyilvánossággal.

Mielőtt leírnám a konkrét esetet, válaszolok egy fel nem tett kérdésre, de tudom, hogy kolléganőim (H. Barbi és D. Andi) hétfőn ezzel várnának. Írtál reklamáló levelet? Nem, nem írtam, mert ne m találtam az étterem weboldalán rá lehetőséget. Továbbfűzve, elég reklamálós típusú ember vagyok, az aki nem hagyja annyiban, megírja, leírja, megmondja. Kaptam ezért már hideget, meleget.

Tegnap barátnőmmel Emőkével elhatároztuk, hogy kettesben töltjük a szombat délutánt, élvezzük a napsütést, kibeszélünk mindent magunkból és a nap megkoronázása képen a Vapianoban eszünk.

Az újabb étterembe mentünk a Bécsi útra, amint beléptünk megkaptuk a kártyákat (ezekre rögzítik a fogyasztást, mint egy bankkártya) és beálltunk a saláta sorba rendelni, közben még a salátához kértünk extra feltétet, pulykamellet. A kártyalehúzást nem is figyeltük, mert mindig elbűvöl bennünket, ahogy a salátát összeállítják. Tovább álltunk a pizzás részleghez, hogy a tonhalas pizzát is megrendeljük. Közben eszembe jutott, hogy a zöld teájuk milyen isteni, úgyhogy a salátás pultnál még azt is kértünk. (narancsos-mézes) mindenből egyet, mondván megosztozunk és így mindent meg tudunk kóstolni.

Mialatt ettünk, észrevettem, hogy a közelünkbe lévő üveg szobába készítik a pasta-t, géppel, házilag. Ámulva figyeltük a tésztakészítő hölgy tevékenységét. Éhesek ugyan már nem voltunk, de a panna cotta.t semmi képen nem akartuk kihagyni. Elfogyott!!! Így maradt a tiramisu és a crema di fragola (epres mascarpone). Az édesség mellé adott kanalat vissza kellett vinnem, mert mosatlan volt és ott figyelt rajta az előző vendég tejszínes krémje. Elnézést kértek.

Fizetéskor lehúzták a kártyákat és beütötték a gépbe, be kell vallani mi voltunk a figyelmetlenek, mert megbízva a dolgozókba, a rendszerbe és magunkba automatikusan fizettünk. Röpke pillanatra átfutott az agyamon, hogy kicsit megdrágult az étterem, de el is hessegettem. Vidáman indultunk haza, tovább csodálkozva azon, hogy 20 fokot mutat a hőmérő és mennyire szikrázik a napsütés.

Emő otthon jött rá, hogy a salátát és az extra feltétet kétszer számolták.

Hazafelé menet láttam, hogy a napot sötét, gonosz felhőcskék takarták el.

Nincsenek megjegyzések: