2010. július 18., vasárnap

ÉM-53

Brandy nemcsak összehozza a családot, hanem étterembe is küldi őket. Történt ugyanis, hogy látogatásunkra nem számolt anyu, úgyhogy nem főzött, persze ez nemis volt elvárás. Felhívtuk nővéremet, reménykedve, hogy ő valamit gyorsan, de finomat főzött, de közölte, meleg volt, volt maradék, úgyhogy nyugodtan látogassuk meg őket, de ételt vigyünk, ha enni is akarunk. Gondoltuk itt az alkalom, hogy meglátogassunk egy közeli éttermet. Hosszas vita, eszmecsere után – ezalatt egy jó rántottát össze tudtunk volna ütni – a karcagi Mészáros Vendéglő mellett döntöttünk.

Az étteremben kb. 5 éve jártunk, nem tudtuk mi fog bennünket fogadni. Bár tesóm többször elismerően nyilatkozott a menü ételeiről, melyet hétköznap készítenek.

A parkolóban több autó állt, mely mindig fontos a végső döntés meghozatalakor, hogy megálljunk-e vagy ne. Továbbá örömmel olvastam, hogy grill részleg is működik, bár örömömben nem olvastam tovább, hogy 19.00-tól és élő zenével.

Az épületbe be sem mentünk, rögtön leültünk a teraszra, mely velünk meg is telt, rajtunk kívül még három pár/család fogyasztotta vagy várta a vacsoráját.

Mivel a bizonytalan és fiatal pincérnők nem vettek észre bennünket, pedig több alkalommal elhaladtak az asztalunk mellett, latolgattuk, hogy álljunk fel és menjünk tovább. 15 perc elteltével kegyesen az asztalunkhoz fáradt az egyik kolléganő és megkérdezte mit szeretnénk inni. Felsoroltuk és közöltük vacsorázni is szeretnénk, meglepődve láttuk, hogy kérésünket nyugtázta és távozott. Eltelt újabb negyed óra és még mindig nem láttuk az étlapot, közben láttuk, hogy az élő zene egy farmeros hölgy formájában elkezdett a terasz egyik sarkában kipakolni. Komolyan fontolóra vettük, hogy távozzunk, de mire a döntést tett követte volna, megjelent egy halk hangú, határozatlan pincérnő, hozta az italainkat és az étlapot. Áttanulmányoztuk az étlapot, meglepődve tapasztaltam, hogy elég profin van összeállítva, ötletes ételek, minden ízlésvilágot kielégítve, kiválasztottuk a mézes-mázos csirkét és a cigánypecsenyét, szigorúan kihagyva a desszertet, mert akkor tuti 3 óra múlva távozunk. Rendelés előtt próbálkoztam a grill lehetőséggel, de röviden és tömören közölték velem, hogy a grillt pontban 19.00-kor indítják be és a kedvemért sem fogják egy perccel hamarabb. (mindezt 18.46.-kor)

A rendelésünk felvétele után, láttam, hogy a grill részleg mellől távozik a szakács és besétál a konyhába elkészíteni az ételeinket.

Szerencsére az étlapra többet vártunk, mint az ételre, mert 10 perc múlva már hozták is. A beszámoló szerint a cigánypecsenye ízetlen volt és a fatányér melyen kihozták mállott szét, minden egyes késvágásnál, ami enyhe undorral töltette el az étel fogyasztóját.

Az én mézes – mázos csirkemell csíkjaim ehetőek voltak és az ötlet hogy a rántott csirkemellre mézet csurgatnak megindította a konyhai fantáziámat és rögtön kitaláltam két másik elkészítési módot. Az ételekhez rendelt savanyúság annyira rossz volt, hogy inkább nem is írok róla.

Az ételek ugyanolyan puritán módon voltak tálalva – nulla díszítés nélkül – mint ahogy az asztal, melyen ettünk, semmi tányéralátét, terítő, csak natúrba, melyre gondolni sem merten, vajon ki és mit ehetett előttem. Hangulatunkat tovább fokozta, hogy miközben a nyitva tartás táblát tanulmányoztam az egyik imbolygó, néha megjelenő pincérnő kis papír fecnivel ragasztotta át a tulajdonos nevét és elérhetőségét.

Hm, szóval tulajváltás.

Kértük a számlát, mert a hangulatunk a mélypontjára süllyedt, mert elkezdődött az élő zene, nekem híresen botfülem van, de még én is kihallottam a millió fals hangot.

A számla gyorsan megérkezett, kb. 3500,- Ft-t fizettünk, bár szívem szerint nekik kellett volna fizetniük, hogy betértünk.

Másnap meséltem a barátnőmnek az éttermi tapasztalatimat, mire szó szerint kiröhögött. A múlt héten ők is betértek ebbe az étterembe, hétköznap egy menüt elfogyasztani délben. A rendelés felvétel kb. olyan gyorsan zajlott, mint nálunk, de a menü (menü jellemzője, hogy minimum 35 adagot előre elkészítenek a konyhán) kihozatala 30 percbe került. Fizetéskor megkérdezték, mi volt az oka, hogy ilyen soká jutottak az ételükhöz. Mi volt erre a válasz?

- - Honnan tudjam?

Tehát a javaslatom: mindenki messziről kerülje az éttermet!

Értékelés: 0 pont

Nincsenek megjegyzések: